Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - TALLÓZÓ - Végh Balázs Béla: Az erdélyi magyar gyermekirodalom vizsgálata (1990—2001)
TALLÓZÓ kérdése is: mit olvasnak a gyerekek? Milyen eszményeket állít eléjük a nyomtatott betű? Szintén a hetvenes években jelenik meg a középiskolai óvónő- és tanítóképzés számára megírt tankönyv. Vita Zsigmond—Józsa Miklós—Király László—Jarosievitz Erzsébet Gyermek és ifjúsági irodalom című munkája. A tankönyv 1983-as átdolgozott kiadása önálló fejezetben foglalkozik a hazai gyermekirodalommal A romániai magyar gyermekirodalom 1944. augusztus 23■ után címmel. Négy alfejezetében külön-külön tárgyalja a gyermek- irodalom fejlődését elősegítő tényezőket, gyermekköltészetünk sokszínűségét, a gyermek- és ifjúsági prózát, a bábjátékokat, a gyermek- és ifjúsági színdarabokat. Ebben az időszakban a szépirodalmi folyóiratok is folyamatosan közölnek könyvismertetőket a gyermekirodalomról. 1988-ban pedig a debreceni Alföld tizenkettedik számában összeállítást tesz közzé a magyar gyermek- és ifjúsági irodalomból, illetve irodalomról. Ebben Csapody Miklós átfogó tanulmányt közöl az erdélyi magyar gyermekirodalomról Csipike és testvérei címmel. Ez hosszú ideig egyedülálló összegezési kísérlet ebben a témakörben, jelen dolgozat is Csapody munkájának szerény folytatásaként fogható fel, amennyiben további két évtized eredményének számbavételével egészíti ki az ott leírtakat. Bár annak idején Csapody Miklós nem tért ki az általa vizsgált korszakok néprajzi jellegű szakmunkáira, nem feledkezhetünk meg arról, hogy éppen a hetvenes évek folklórkutatásai fedezik fel nálunk először a népi gyermekkultúrát. Ebben jókora szerepe van Nagy Olgának, aki A táltos törvénye címmel jelenteti meg a néprajz és a szövegelméletek határán mozgó tanulmánykötetét, melyben a népmese és esztétikum viszonyát vizsgálja alapos szakértelemmel. Mellette a nyolcvanas évek elején egy gyermekfolklór-gyűjtemény (Faragó József—Fábián Imre: Bihari gyermekmondókák) és egy monográfia (Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken) teremti meg azokat az alapokat, amelyekre a későbbi kutatások épülhettek. GYERMEKIRODALOM-VIZSGÁLAT 1990 UTÁN 1990 után folytatódik az erdélyi gyermekirodalom intézményesülése, a már meglévő intézmények átalakulnak vagy bővülnek (folyóiratok, könyvkiadás), és újabbak is megjelennek (óvónő- és tanítóképző főiskolák, gyermekszínházak, bábszínházak, konferenciák). Itthoni és külföldi szakkönyvek, tanulmányok, lexikonok és kézikönyvek foglalkoznak az erdélyi magyar gyermekirodalommal. SZAKKÖNYVEK, TANULMÁNYOK, LEXIKONOK A gyermekirodalom hazai vizsgálata mennyiségében és intenzitásában sem közelíti meg a hetvenes évekbeli előzményeket. Ez a megállapításom a szépirodalmi recepcióra és a néprajzra egyaránt érvényes. Ehhez az alcímhez inkább a magyarországi értelmezői közösségben találunk említésre méltó szakmunkákat, melyekben kétféle értelmezési tendencia érvényesül: vannak
