Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Alabán Ferenc: Műfordítás és recepció
néhány kötet kiadása után általában megszűntek, addig a budapesti kiadók a szlovák könyveket is aránylag magas példányszámban adták ki és füzetsorozatban is sok mű jelent meg. Amikor Tomis külön fejezetben dolgozza fel a magyar próza, a magyar költészet és a magyar színművek könyv alakban megjelent fordításait, szintén bizonyítékot nyer a budapesti kiadók meghatározó szerepe és magasabb színvonalú munkája. Természetes volt, hogy Jókai Mór regényeit az író széles körű népszerűsége miatt fordították szlovákra, bár romantikus stílusa (különösen a történelmi témák esetében) kritikát váltott ki. Nyilvánvaló az is, hogy a szlovák irodalmi ízlés számára elfogadhatóbb volt a realista ábrázolásmód, mellyel valamivel később Mikszáth Kálmán vívta ki a szlovák olvasók és a kritika rokonszenvét. A kedvező fogadtatáshoz az is hozzájárult, hogy a nagy palóc író alakjai között köztudottan sok szlovák van, akiket rokonszenvvel rajzolt meg s több novellájának és regényének cselekménye szlovák környezetben játszódik. A magyar próza szlovák fordítói közül a 19. század második felében Ľudovít Rizner, Gustáv Izák, Dániel Bachát, Sámuel Cambel, Hana Gregorová, Karol Cečotka, Jozef Viktorín munkássága érdemel figyelmet. A magyar költészet könyv alakban megjelent fordításai elsősorban a két nagy népies lírikus, Arany János és Petőfi Sándor költészetére összpontosult. Samo Bodický fordította le szlovák nyelvre először (1866) Arany Toldiját azzal a célkitűzéssel, hogy a világirodalom legértékesebb műveinek fordításaival gazdagítsa a szlovák irodalmi kultúrát. Petőfi versei szlovák recepciójának intenzitását a korabeli magyar társadalomban virágzó Petőfi-kultusz is táplálta, amely a 19. század végére érte el a tetőfokát. A szlovák olvasók és fordítók érdeklődését a magyar forradalmi költő lírája iránt részben szlovák származása váltotta ki. Bebizonyosodott azonban, hogy leginkább költészetének művészi értékei, lírájának üdesége és tisztasága, esztétikai hatása vonzotta a szlovák olvasókat. Petőfi életművéből az első szlovák válogatást Karol Hrdlička adta ki 1890-ben Békéscsabán. Valójában torzó maradt František Ottó Matzenauer terve, aki saját fordításában füzetek sorozatában szándékozott kiadni Petőfi Sándor összes költeményét, tervét azonban csak részben (három füzet erejéig) sikerült megvalósítania. Az említettektől eltérően átfogóbb fordítói programot juttattak érvényre további két műfordító: Emil Podhradský válogatásában több mint száz Petőfi-vers fordítása jelent meg a Šalgov (Salgó) és a Bláznivý Števo (Bolond Istók) című elbeszélő költeményekkel együtt, melyeket Koloman Banšell fordított szlovákra. A 20. század elején, Pacol Országh Hviezdoslav fordításában, Petőfi Sándor több mint negyven költeményének legértékesebb átültetései jelentek meg a Slovenské pohľady című irodalmi folyóiratban. (Könyv alakban ezek a fordítások csupán 1931-ben jelentek meg Hviezdoslav összegyűjtött műveinek 15. kötetében Arany János verseinek és Madách Imre Az ember tragédiája című drámai művének fordításával együtt.) Az említetteken kívül többen is lefordították Petőfi verseit (Rehor Uram-Podtatranský, Margócsy József), de ők valójában a szó szerinti átültetésnél nem jutottak tovább. Ami a magyar színművek könyv alakban megjelent fordításait illeti, közel sem lehet olyan eredményes munkáról értekezni, mint a prózai és költészeti Könyvről könyvre
