Irodalmi Szemle, 2003
2003/2 - MÚLT ÉS TÖRTÉNELEM - Popély Gyula: I. A Felvidék iskolaügye a dualizmus éveiben (Vázlatos áttekintés) (tanulmány)
A magyar nyelv hatékonyabb oktatását a nem magyar tannyelvű népiskolai tanintézetekben eleve lehetetlenné tette az a tény, hogy a magyar államnak a dualizmus éveiben nem is volt sem akarata, sem lehetősége magára vállalni a népiskolai oktatás súlyos anyagi és erkölcsi terheit. Ebből törvényszerűen adódik, hogy a népiskolai oktatás zömmel az egyes vallásfelekezetek kezében volt, amelyek törvényesen biztosított joguknál és megingathatatlan társadalmi presztízsüknél fogva óriási befolyással rendelkeztek ezen a téren. Az 1868:XXXVIII. te. megszületésének idején állami népiskolák még egyáltalán nem is léteztek, sőt ilyenekről még 1870-ben sincs tudomásunk. Kármán Mór neves oktatásügyi szaktekintélyünk adatai alapján az ország népoktatási tanintézeteinek iskolafenntartók szerinti aránya az 1870 és 1903 közötti években a következőképpen alakult: Popély Gyula 1870 1880 1890 1900 1903 Állami 00,00% 01,68% 04,77% 09,57% 11,23% Községi 03,47% 10,54% 11,58% 10,40% 09,73% Magán 00,00% 01,06% 01,35% 01,68% 01,27% Felekezeti 96,53% 86,64% 82,30% 78,35% 77,25% Nem vitás, hogy a 19-20. század fordulóján, illetve a századelőn felgyorsult az állami iskolák alapítása, a legnagyobb iskolafenntartók azonban továbbra is az egyes vallásfelekezetek maradtak. Szekfű Gyula adatai szerint például a népiskolai tanintézetek közül országos viszonylatban még 1908-ban is 75,7 százalék volt felekezeti, 8,4 községi és csak 14,1 százalék az állami iskola.51 Az állam nagyobb szerepvállalását ezen a téren főleg két tényező korlátozta: egyrészt a mindenkori kultusztárca szűkös anyagi lehetőségei, másrészt az egyes vallásfelekezetek féltékeny őrködése egyházi, valamint az ebből fakadó oktatási autonómiájuk felett. Mindezen tények ellenére bátran leszögezhetjük, hogy a dualizmus korának magyar tanügyi jogszabályai nagyon sok modernizációs törekvést tartalmaztak a népoktatás terén. Mindemellett azonban az államnak és a társadalomnak iskolai magyarosítási szándékai és kísérletei felett sem hunyhatunk szemet, amelyek bármennyire is maradtak meg a látszatintézkedések szintjén, napjainkig legalapvetőbb forrásai a szlovákság magyarellenes töltetű sérelmeinek. JEGYZETEK AZ 1/1. FEJEZETHEZ 1. Sbírka zákonú a naŕízení štátu československého. Ročník 1918., 9. old. 2. Vö: Somogyi József: Hazánk közoktatásügye a második világháborúig. Budapest 1942., 29. old. 3. Márkus Dezső szerk.: Magyar Törvénytár. 1836—1868. évi törvényezikkek. Budapest 1896., 449—469. old. 4. Vö: Köte Sándor: A közoktatáspolitika alakulása a dualizmus időszakában. Arató Ferenc szrk.: 100 éves a kötelező népoktatás. Budapest 1968., 13. old. 5. Márkus Dezső szerk.: Magyar Törvénytár. 1836—1868. évi törvényezikkek. Budapest 1896., 449—469. old. 6. Vö: Hajdú János: Felsőbb oktatásügy és tömegnevelés. Magyar művelődéstörténet V. Az új Magyarország. Budapest é.n., 353. old. 7. Márkus Dezső szerk.: Magyar Törvénytár. 1836—1868. évi törvényezikkek. Budapest, 1896., 490—494. old. 8. Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában I. 1867—1892. Budapest 1952., 591—595. old. 9. Uo. 598—602. old.
