Irodalmi Szemle, 2003

2003/12 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Kmeczkó Mihály: Kaland (novella)

Kmeczkó Mihály

Amikor már minden irányba egyszerre nézel, s minden irányba egyformán látsz, amikor már bizonyos vagy benne, hogy elenyészett az idő és eltűnt a tér, akkor jelenik meg - észrevétlenül - a feketénél is feketébb.

Nyugtatóan hat a szemgolyódra.

Nemsokára tapasztalni fogod: olyan; mint a fehér szőrű kezes bárány.

Jó érzéssel tölt el, hogy harmadszor is az akarás győzött a nemakarás fölött. Ekkor végre feloldhatod a szemhéj szorítását.

Az ellazult héj mögött immár nem lesz világosabb a sötét.

K ö z h a n g

Mint a mesék legkisebb fia, te is túl vagy a harmadik próbán.

Azt jelenti ez, hogy elhagytad az akarat régióját, melyet eddig otthonosnak ismertél, és följebb léptél eggyel.

Légy üdvözölve új otthonodban.

II. RÉGIÓ

A szemhéjad mögött most feltűnik a teljes Univerzum.

Galaxisok születnek és múlnak el sűrű egymásutánban.

Mintha csak alámerülnének a sötétség tapinthatatlan anyagában, már fel is bukkannak újra.

Megiijodva, megszépülve.

Mintha sétatér lenne a Mindenség.

Világok jönnek-mennek.

Üdvözlik társaikat, vagy egymás nyakába borulva fellobbannak, akár a szerelmesek.

Fényből van minden.

Soha sem látott színekből.

Lenyűgöző ez az éjszakai nyüzsgés.

Örök éjszakában örök nappal.

Az egész állni látszik, mégis nyüzsög.

Odakint is, meg idebent is.

Benned.

A létezés önmagában járja végtelen útját.

Hatalmába kerít egy soha sem tapasztalt érzés.

Itt szeretnél maradni örökre.

Bármilyen nagy is azonban a csábítás, gondolj arra, hogy ez a láthatatlan i- kerpár egyikének, a nemakarásnak a sugallata, amely minden erejével el akar tántorítani végső célodtól.

Miután elérted, hogy a létezést egyszerre lásd, megteheted annak a fordítottját is: ne nézz egyszerre minden irányba.