Irodalmi Szemle, 2003

2003/11 - A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL - Gyömbér Béla: Cselényi László „feladta” a leckét

A szerkesztőség postájából

gömörpanyiti polgári iskolával kapcsolatban ilyen eseményről nem tudunk. A gömörpanyiti polgári iskola létezése ellen szól az a tény, hogy a gömörpanyiti fiatalok a sajógömöri polgári iskolába jártak. Például az 1912/13-as iskolai évben a következő gömörpanyiti tanulók látogatták a sajógömöri polgári iskolát: Doro István, Jánosdeák István, Keszi István, Tóth László, Kiss Károly, Kuna József és Nagy József. A következő tanévben: Barczi István, Kerekes Béla, Kubik István, Jánosdeák István és Tóth László. Ha lett volna lakóhelyükön polgári iskola, bizonyára nem a sajógömörit választják, ami naponta 6 kilométer gyaloglást jelentett számukra.

Rudo Brtán minden állítása igaz, csak egyben tévedett: amit elmondott, nem Gömörpanyitra, hanem Sajógömörre vonatkozik. Nem ő az első, aki összetéveszti a két települést. Főleg azokkal történik meg, akik nem ismerik ezt a vidéket, Cselényivel szólva: Kőországot.

Sajógömörön a 17. század elején kezdődik a többé-kevésbé rendszeres oktatás. Az ev.egyház megalakulása után elemi iskola nyílik a községben, amely nemsokára latin osztállyal bővül. Az iskolát hitbuzgó evangélikus földesurak hozták létre: a Bohus, Draskóczy, Platthy, Szent-Iványi, Hevessy, Gerhard, Hámos, Szontagh, Kubinyi, Radványszky stb. családok. Évszázadokon keresztül az ő támogatásuk tette lehetővé az elemi iskola, a későbbi latin gimnázium, algimnázium, majd a polgári iskola működését. Többen közülük a Szepességből, Liptóból, Árvából származtak. A történészek szerint a protestáns vallásra való áttérésüket a Habsburg-ellenesség, valamint a katolikus egyház vagyonának megszerzése motiválta. A jobbágyoknak követniük kellett földesuruk vallását.

Szent-Iványi Miklósnak, sajógömör földesurának az ősei is Liptóból származnak. Apja, szentiváni Szent-Iványi László, anyja, nyitraszerdahelyi Szerdahelyi Ilona. Testvérei: László, Gömörmegye táblabírája, Károly, Erdély gubernátora, József, Lipót vármegye földesura, „a Kárpátok gyöngyének, a csodaszépségű, tündéri Csorba-tó- nak a megteremtője, tulajdonosa volt. Idős korában ottani birtokát eladta az államnak, Bejében vett földbirtokot. Kívánságára Liptószentivánban helyezték örök nyugalomra. Miklós volt a negyedik testvér, 3. a sorban. Pesten született, 10 éves volt amikor szülei Sajógömörre költöztek. Elemi iskoláit Pesten, alsóbb gimnáziumi tanulmányait a sajógömöri (egy rector, conrector és subrector vezetése alatt!) főgimnáziumban végezte. Élete végéig Sajógömörön élt, ott is van eltemetve.

A sajógömöri latin iskola (osztály) valamikor 1770 körül válhatott el az elemi iskolától, és a feljegyzések szerint a század végére elérte más latin iskolák színvonalát. A 19. század elején nagy fejlődésnek indult. Felkeresték a diákok az egész Felvidékről. Tanulóinak többsége szlovák nemzetiségű volt. Például az I 837/38-as iskolaévben, az iskola közel 150 tanulója közül 15 Turóc, 34 Liptó, 16 Árva, 10 Zólyom vármegyéből, 4 pedig a Szepességből származott. A Gömör megyei diákok között is sok volt a szlovák nemzetiségű. A szlovák fiatalokat Sajógömörre a magyar nyelv elsajátításának igényén túl az olcsó koszt és szállás vonzotta. Ezt Ján Kalinciak - aki a gimnázium 3. és 4. osztályát végezte Sajógömörön - is megerő-