Irodalmi Szemle, 2003
2003/11 - Csoóri Sándor: Látomás fényes nappal (vers)
Csoóri Sándor Látomás fényes nappal Trianon mindennapos emlékére Romok, romok. Kifakult vörös és megfeketedett repkények' a falakon, amerre járok, s tőből levágott kezek fájdalma a tájban. A Nagyalföld közepén egy holló lépeget magányosan, mint Kanizsai Dorottya ama régi, hagymázas csatatéren. Mögötte ott zsibong a napsütötte Királyhágó. Autók, népek és megmámorosodott szénaillat hordái rohangálnak a magaslati kanyarokban. S mindent elsodornak, ami volt. Mindent, ami lehetett volna. Szent László bíbor, királyi palástja szálakra bomolva úszik a csipkefák fölött, vagy lebeg csak bánatosan, mint nyár végi ökörnyál. Miféle ország az, amelyikben ott él egy másik ország is? Egy másik remegés, egy másik jajszó? Es kísérteiként kitagadva ott bujkál a bükkerdök bokrai között, a szigorú Körös medrében, a nők visszatüremkedő mellbimbója mögött, a szív felé futó, legtitkosabb ösvényeken? Ha kimondhatnám a nevét ennek a másik országnak,
