Irodalmi Szemle, 2002
2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - Pomogáts Béla: Költő és nemzet (esszé)
Költő és nemzet szolidaritásnak. Illyés mindig féltő szeretettel hajolt a kisebbségi magyar nemzeti közösségek és kultúrák fölé, és ha kellett, bátor írásokban, a külföldi (a nemzetközi) sajtóban napvilágot látott nyilatkozatokban vette védelmébe a kisebbségi magyarság emberi, közösségi jogait és érdekeit. Mindenekelőtt azokra az írásaira, vitacikkére, személyes megnyilatkozásaira, így Nemzetében él a nyelv, Három levél és főként Válasz Herdernek és Adynak című írásaira, továbbá Janics Kálmán A hontalanság évei című könyvéhez írott bevezetőjére gondolok, amelyek a magyarság közép-európai mostoha sorsával és a magyar kisebbségi közösségek ellen irányuló erőszakos politikával vetettek számot. Ezek 1978-ban kinyomtatott és egy évtizedig a könyvraktár börtönében őrzött Szellem és erőszak című kötetében jelentek meg. Mellettük tanulmányaiban, publicisztikai írásaiban, útirajzaiban és 1929-től haláláig vezetett naplófeljegyzéseiben is gyakran foglalkozott a kisebbségi magyarok helyzetével és megpróbáltatásaival. Naplójegyzetei arról tanúskodnak, hogy kivált a hetvenes és nyolcvanas években kísérte féltő és aggódó figyelemmel az Erdélyből és a Felvidékről érkező, mind elkeserítőbb híreket. A Magyar Nemzet 1977-es karácsonyi és 1978-as újévi számában jelent meg Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak című írása, amely mondanivalójával és fogadtatásával egyaránt rányomta bélyegét a hetvenes évek végének szellemi, mi több, politikai életére. A nagyobb terjedelmű publicisztikai írásnak, ahogyan ezt magából a szövegből, illetve Illyés akkori naplójegyzeteiből ki lehet olvasni, két közvetlen indítéka volt: Kolozsvári Grandpierre Emil Herder árnyékában című tanulmánya, amely a Kor társ című folyóirat 1977 augusztusi számában látott napvilágot, és amelyről a szerkesztőség az októberi számban (Illyés Gyula, Benkő Lóránt és Kőháti Zsolt részvételével) ankétot tartott, és Ady Endre születésének századik évfordulója, amelynek november 22-én rendezett hivatalos ünnepségén Illyés is részt vett, az ünnepi alkalomra írta különben Endre Ady — rénovateur de la poésie hongroise című megemlékezését a párizsi Le Monde számára (ez az írása magyarul Adyról franciáknak címmel Szellem és erőszak című kötetében olvasható). A nevezetes — és szenvedélyes vitákat okozó — tanulmány azonban természetesen nem Herderről és nem Adyról értekezik, jóllehet a német filozófus nevezetes jóslatához és a magyar költő nem kevésbé nagy hatású nemzeti pesszimizmusához fűzi következtetéseit, hanem a magyarság trianoni feldarabolásának végzetes következményeit veszi sorra, a kisebbségi helyzetbe taszított magyarok, mindenekelőtt az erdélyiek mostoha sorsát, jogfosztottságát mutatja be. A kisebbségi magyarok által elszenvedett sérelmek már hosszabb ideje foglalkoztatták Illyést. írásaiban, nemegyszer a cenzurális rendszer íratlan szabályait is áthágva, mind gyakrabban hívta fel a figyelmet arra, hogy a szomszédos államokban élő magyarság intézményeit, mindenekelőtt iskoláit sorra építi le a kisebbségi magyarság anyanyelvi kultúrájának és nemzeti identitásának felszámolására, a magyar tömegek erőszakos asszimilációjára törekvő romániai és csehszlovákiai rendszer. A kisebbségi sorban élő magyarok iránt érzett felelősségtudat és aggodalom jelent meg több nyugati
