Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Dénes György versei (Elfut a fény, Hová megyünk, Reszketeg öregúr, Csönd, Álszent bujdosó, Ájulás előtt)
Dénes György versei Álszent bujdosó Kitakart tested görcsös felület, már csak álmodban várod a szüzet. Sajog a lelked, keményebb a szó, kidőlsz a földből, rokkant babkaró. Meghervad benned gyönyör, fény, virág, rosszul játszottad a komédiát, melyet sorsnak titulál a közhely, s körülkerít szigorú körökkel. Ájulás előtt Elméjéből hűtlen kilép a benne rejlő földi kép. Szeme körül bolyhos ködök, átláthatatlan függönyök. Egy perc: falhoz lapul a hát, ingatagnak érzi magát, a láb már rogyva szabadul a nyomorult izmok alól, de a tudat még fölneszei, mielőtt végképp útra kel.
/
