Irodalmi Szemle, 2002
2002/10 - IRODALMI NOBEL-DÍJ - Mila Haugová versei (Magányban, Csend, Házaim)
Mila Haugová versei Házaim Négyszögletes helyiségek, nem emlékszem, hogy kit szerettem. Kertek a házaim körül: kutyatej, örökzöld, borostyán. Szívem körül (mint fonál a labirintusban) Krétám: először belenézni a réztükörbe, óriás kék szemek, megható mimikri (a víz körül) elfelejtkezni az ölésről. A világ dolga dacosnak lenni. Megérkezni soha. Éppen ideje a világ teremtésének, várni rá (homályos; váratlan) Visszaadni az anyának az anyát, kölcsönzött idő, megíratlan költemény, hallgatag parancsok. Barlang kitapétázva írással: minden kő arccal feléd fordul, de hiányzik a kezek mozdulata: a határozott választás. Növényi remény, őslehelet, ősgyökér, ófájdalom, az idő ellen csak szavak. Megmaradni csak itt. Elmerülni a lényegbe, a saját házadba; az egyensúly mestersége a belső fülben, lehunyod szemed és mész a hang után. Még nem lakom teljesen, még szobáim falai omladoznak: freskók, graffititek, cinóbervörösök, okkersárgák, csontfeketék. Ez a biztos mozdulat a kézzel, mint álmomban, szavak, mik állandóan hiányoznak, kékek... de ami itt van, az már igazán kék? Fordította Ozsvald Árpád
