Irodalmi Szemle, 2002
2002/9 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Provokáció: az olvasás kényszere
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Vigyázz, Pötyiben, amikor az utazás unalmas egyhangúságát az a váratlan strukturális elem töri meg, hogy Pötyi kiesik a mikrobuszból. Az olvasó által természetes módon elvárt cselekvéssor (hogy tehát a társaság megforduljon, s megkeresse a szerencsétlenül járt Pötyit) elhalasztódik, a balesetet követő párbeszédek arra utalnak, mintha minden szereplő tudatában ott lenne valamilyen nevetséges gát, amely egész egyszerűen nem engedi az utazókat arra gondolni, pontosabban azt a cselekvéssort végrehajtani, ami ilyen esetekben elvárható volna, azaz hogy visszamenjenek Pötyért. A szabadság hiánya által implikált parodisztikus jelentések a novella utolsó mondataiban válnak teljessé, Feri monológjában: „Hetente ötször fogok erősíteni! Utána pedig pezsgőfürdőt veszek és sok gyümölcsöt, salátát, rostos táplálékot, barna rizst fogyasztok majd! Még az idén megtisztítom, kipucolom a szervezetemet az utóbbi évtizedben bekerült káros anyagoktól - gondolta...”(l4.) A Keserű szerelem című novellában az ígéretesen induló banális szerelemi románc és az általa elvárt eseménysorok egészen addig nem függesztik fel az ártatatlan olvasást, míg ki nem derül, a szöveg témája valójában nem a szerelmi kapcsolat (illetve annak a címben jelzett „keserű” befejezése), hanem valami egészen más. A statikus történetben hirtelen egy váratlan elem jelenik meg, s általa a cím kétértelműsége lepleződik le. A „keserű” Piri hüvelykúpjának ízére utal, s ezzel a történet egy teljesen váratlan strukturális fordulatot vesz. A parodisztikus jelentést csak fokozza, hogy a szöveg végigviszi az ártatlan olvasás kódját, s azt éppolyan üresen tálalja a történet végén is, mint annak folyamán: „A további négy napban minden nap(!) találkoztak, és nemsokára szerelmesek lettek egymásba.”(22.) Vagyis a történet üres kódja által implikált olvasás sehová sem jutott, nincs megoldása: a banális történet a szövegen túl is folytatódik, nincs vége. A keserű íz hüvelykúp által jelzett konnotációja azonban éppen a váratlan elem megjelenésével kap sajátos „perverzitást”: ha ugyanis végiggondoljuk a keserű íz vándorlásának útját Piri hüvelyétől Feri nyelvéig, majd onnét Piri nyelvére, úgy éppen ez a „keserűség”, pontosabban annak útja válik a tartós szerelmi kapcsolat zálogává. A váratlan szemantikai elem tehát megint csak nem indít elvárt (a cím által jelzett) cselekménysort, éppen ellenkezőleg: a címben jelzett keserűség a kapcsolat tartósságának biztosítékává válik. A bivaly, a tigris és az oroszlán című novellában a cím által jelzett egyértelműség, olvasói kód áll szemben a szereplők, pontosabban Rezső olvasatával. A váratlan elem azáltal lép be a történetbe, hogy míg a cím két ragadozó állatot tematizál, illetve a személytelen narrátor (amely helyzeténél fogva kényszeríti rá az olvasóra saját értelmezését) egyértelműen tigrisről beszél, addig kiderül: Rezső az, aki képtelen eldönteni, tigriseket vagy oroszlánokat látott-e. Vagyis a cím a történetben reálisan nem létező helyzetre utal: hiszen abban csak vagy az egyik, vagy a másik ragadozó szerepelhet. Innét érthető Feri kérdése: „Miért, szerintetek mi a lényeg?”, ill. Gergő kérdést megelőző válasza: „Az a lényeg, hogy itt vagyunk!”(32.) Gergő mondata éppen arra utal, hogy a szereplők nincsenek az igazság közelében, Feri megismételt kérdése pedig a félreértelmezés mindenkori erejét demonstrálhatja. A címadó novella mögöttes kódja is a Hazai-novellák gazdag táptalaját
