Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Fonod Zoltán: Beszélgetés Ozsvald Árpáddal
csiszolódtak, tágultak egyre, és a látványos morális kérdések helyett az egyéni tragédiák, mélyebb gondolati és társadalmi összefüggések érdekeltek. A mítoszok jelképei és az emlékek végigkísérték életemet. A Földközelben-tői kezdve a mindenre emlékezés sokszínűsége éltette és élteti tovább verseimet. Később a meditatív hajlam fokozódik, előtérbe kerülnek a víziók, a vibráló nyugtalanság és a múlandóság sötét sejtelmei. • A magány, a kiszolgáltatottság szorításában született a Tékozló fiú című versed (A legkisebb legény mítoszi mása) és a József Attila Nagyon fáj című versének szerkezetére emlékeztető Az árvaság kora című. Ebben a költő az „eleven Világot” bívja segítségül, hogy megmentse őt az „árvaságtól ”. Van feloldás, magyarázat erre az árvaságra? — A magány érzete mindig jelen volt verseimben, és ezt a kiszolgáltatottságot fejezi ki a Tékozló fiú költeményem is. A Tékozló fiú történetét már sokan feldolgozták, de én nem a történetet akartam elmondani, hanem az én élményemet, tehát az én életemet fejezem ki benne Az árvaság kora című versem, ahogy később észrevettem, tényleg József Attila Nagyon fáj című versére hasonlít, de más a mondanivalója, ez csak az én árvaságomat mondja el. Erre az árvaságra sajnos nincs magyarázat, ez annak a bizonyos időnek a korszaka volt. • Szeberényi Zoltán szerint a hatvanas évek második felétől az ön ■megszólító líra vált számodra meghatározóvá. Ezzel lényegében a modern elemek is helyet követeltek költészetedben. Ilyennek, tekinthető (a Földközelben című kötet záróverseként megjelent) Odüsszeusz is, mely az újság hasábjain először 1964-ben jelent meg. Alak. más ő, vagy csak a példázat lehetősége kínálkozott általa az önkifejezés eszközeként? — Az egyszerűségtől lassan így jutottam el a többszólamú, önkifejező versbeszédig, az önmegszólító líráig. Odüsszeusz alakja is már régen foglalkoztatott, a történetét diákkoromtól ismertem, de nem ezt ismétlem, igenis alakmásom ő. alakját három változatban idézem fel. Mit tennék az ő helyében? Már itt alakul ki a versbeszéd, a többszólamú költői kódrendszer. • Pályaívednek — Duba Gyula szerint — nincs leszálló ága. Mégis megkérdem, költői pályád során foglalkoztatott-e a babitsi „Csak én bírok versemnek hőse lenni” aggodalma?... Mikor érezted sikeresnek az elszánást, hogy sikerült a „bűvös körből” kitörni? — Néha felrémlik előttem a babitsi gondolat aggodalma, az elszánás, hogy a bűvös körből kitörjek, hogy sikerül-e? Azt még most nem tudom biztosan. Ugyanis az átélt történeteknek csaknem mindig én vagyok a cselekvője, vagy ha úgy tetszik, szenvedő alanya. • A jelenések, mítoszok és szimbólumok után a Vadvizek című köteted (1978) tanúsága szerint pályád — ahogy Roncsol László írta — „visszahaj- lik első pályaszakaszod világához”. Azaz ismét az emlék, a kép, a látvány válik meghatározóvá verseidben. Az Óda az Önarcképhez (1977) című versed A hetvenéves Ozsvald Árpád köszöntése
