Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Vendégkritikák - Gömöri György: Az igazi hűség (és hála) éneke (Vas István: Pesti elégia)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE Magyar László András itt nemcsak fordítóként, hanem lényegileg társszerzőként is jelen van, hiszen a füzetnyi műhöz terjedelmes jegyzetapparátust készített, mely akár folyamatosan is egybeolvasható, s tulajdonképpen a szexualitás történetének sajátos kivonatát kapjuk, beleértve a kiváló előszó anyagát is. A vizualitás nemcsak az olvasó képzeletében nyer teret, a kötet végén reneszánsz és barokk erotikus metszeteket és magyarázataikat találjuk Horányi Ildikó jóvoltából. Lényegében tehát egyfajta antológiáról van szó, hiszen három izgalmas nézőpontból, az orvostörténész, az egykori polihisztor egyházjogász és a képzőművészet módszereivel hódíthatjuk meg a kultúrtörténet egy jelentős szeletének, a történeti emberi lét egyik konstans elemének fel tárulkozó tudós báját. (Paulus Zacchias: A házastársi kötelességről, Európa, Budapest, 2001.) Vendégkritikák GÖMÖRI GYÖRGY Az igazi hűség (és hála) éneke VAS ISTVÁN: PESTI ELÉGIA Nem állíthatjuk, hogy Vas István különösebben bátor ember lett volna. Bátrabb volt ugyan a mindentől rettegő Zelk Zoltánnál, a Hűség és hála éneke című sztálinista versezetnek kis idővel később — a forradalomban való szerepvállalásáért — bebörtönzött szerzőjénél (hogy költőtársai közül csak egy nevet említsek). Vas óvatos ember volt, nem kereste a veszélyt, s örült, ha békében hagyták. Elsősorban költő akart lenni, magyar költő, akinek sorsa hozzánőtt Budapestéhez. Ugyanakkor jellemes ember volt, s a jó költőnek szinte mindig verseiben „valósul meg” a jelleme. Jóllehet nem volt aktív résztvevője október 23-ának (egy olyan napnak, amilyenre legmerészebb álmaiban sem számított), és bár beválasztották munkahelyének, az Új Magyar Könyvkiadónak a forradalmi bizottságába, utána sem sürgölődött a forradal- masodott írósuövetségben; de egy-két alkalommal verseiben hitet tett az ötvenhatos forradalom mellett. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy a Kádár-rendszer konszolidált szakaszában a három irodalompolitikai kategória közül (tiltott, tűrt, támogatott) a másodikból szinte észrevétlenül átkerült a harmadikba. Ennek ugyan inkább személyi, mintsem ideológiai okai voltak (régi ismeretsége az akkoriban hatalmi pozícióba kerülő Aczél Györggyel), de igaz, hogy a hatvanas évek végétől Vas István írásait lényegében korlátozás, cenzori beavatkozás nélkül kiadták. Vas Istvánnak a forradalom idején írt, megrendült hangú verse, Az új Tamás asztalfiókba került, és csak a rendszerváltás idején jelenhetett meg a Holmiban, majd az 1990-es Válogatott versek ben. Ebben a versében Vas a nemzet nem remélt feltámadásáról és saját megújult hitéről ír, biblikus pátosszal. Azonosul Hitetlen Tamással, akit „Kettős”-nek nevez a versben: „Feltámadtál, sírba tett
