Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Yoko Tawada: Fürdés (részlet, fordította Pénzes Tímea)
Yoko Tawada illata csapott meg. Sok cukor volt a tejben. Leégett cukor illata. A szám belseje egyre nedvesebb lett, újra tudtam a nyelvem mozgatni. Valami puha ért a nyelvemhez. Egy halnyelv. Beljebb nyomult a számba és az én nyelvemmel játszadozott. Kezdetben gyengéden, aztán hevesebben, végül beleharapott és felfalta. Kivilágosodott körülöttem. A vánkosom mellett egy ismeretlen nő ült. Olykor-olykor nedves kendővel letörölte a homlokomat. Arcának jobb fele csupa seb volt. Egy vulkán megkeményedett lávája. A bal oldal gondterheltnek tűnt és egy negyvenéves nő szépségét tükrözte. De amikor pislogott, egy lányra vagy egy vénasszonyra hasonlított. A szállodai személyzet égszínkék uniformisát viselte. Mögötte a sima falon egy széttépett szolgálati terv lógott. Tehát a szállodai személyzet egyik szobájában vagyok. Amikor a hideg zsebkendőt a homlokomon éreztem, jóleső erő kúszott fel hátgerincemen, mint egy lázmérő higanyszála. — Jobban érzi magát egy kicsit? A vécében találtam Önre. Mi a csudát csinált ott? A nő az arcomba tekintett. Szeme kék gázlángokra emlékeztetett. Egy pillanat múlva megszólalt: — Ön nem ért engem. Levetette uniformisát és hazafelé készülődött. Nem akartam egyedül ott maradni és megpróbáltam vele tudatni, hogy vele megyek, de képtelen voltam rátalálni a hangszálaimra. Amikor a nő a cipőjét cserélte át, magától értetődőn azt mondta: — Gyerünk hát! Menjünk hozzám. Itt olyan kényelmetlen! A szálloda hátsó kijáratához mentünk. A bélyegzőóra előtt a kártyája után turkált. Megrándította a vállát és feladta. A fenébe, hogy nem találja, gondoltam, legalább a nevét megtudhattam volna, de hátha egyáltalán nincs is kártyája és csak úgy tesz, mintha a szállodai személyzethez tartozna... Kint már sötét volt. Vajon hány óra múlhatott el? A nő tovább beszélt, bár már közölte, hogy én semmit nem értek. — Vannak emberek, akik undorodnak a vécépucolástól. De én úgy gondolom, hogy ez a legérdekesebb a napi munkámban. Ezért utálom a folyosót felmosni. A legtöbb vendégnek ferde a végbélnyílása és ürülékét jobbra-balra szórja. Mert túl sokáig ülnek az irodáikban. Én tudom, miről beszélek. Én magam is dolgoztam egykor irodában. Amikor az iroda szót hallottam, elszomorodtam. Nem mehettem többé vissza az irodába, mert munkámnak befellegzett. — Tényleg igaz, hogy egy emberről kinézete alapján nem tudjuk megítélni, ki is az valójában. Tekintélyes urak nyomorúságos ürüléket hagynak maguk után, és a hölgyek, akik roppant rendes titkárnőnek néznek ki, rendetlenül hagyják maguk után a vécét. És természetesen mindnek olyan sietős, hogy elfelejti lehúzni. Egy jelzőlámpánál, amely pirosra váltott, a nő megfogta a karomat. Az utca másik oldalán is vártak emberek, akik közül azonban senki nem bámult utánunk. Mindig az az érzésem, hogy pillantások követnek, még ha
