Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Jenny Erpenbeck: Hajkorona (fordította Pénzes Tímea, novella)
Jenny Erpenbeck Amelyekből nyáron fürdés után a kiszívom a vizet. A copfokat hátul összecsomózom, hogy ne maszatolják el a friss tintát, néha véletlenül becsípem őket, ha túl gyorsan csukok be magam mögött egy ajtót, és ezzel a két copffal megyek az első randevúmra. Az, aki megtetszett nekem, bőrnadrágot hord, amely telis-tele van biztosítótűvel. Feltalálták a punkokat, de én nem szereztem róla tudomást. Tekerem a hajtincseket a mutatóujjam körül és nem tudom, mit mondjak. A púnk nem hív fel még egyszer, hajam kibomlik. A fejemen zajló lázadás nem vörös vagy lila színű, mint a korombeli lányok esetében — engem karácsonyi angyallá emancipál. Szétengedett hajak! Amit ez idáig ünnepi frizurának tartottak, azt most örökösen megengedem magamnak, természetesen most már saját magamnak kell magamat fésülnöm. És ami Botticellinél paradicsomi benyomást kelt, az beszorul az iskolatáskám szíja alá, elektromossággal töltődik fel, amikor a fejemen keresztül pulcsit húzok, nyugtalan éjszakákon filccé örvénylik. Elég öt boldog percig ülni hátul a hátszélben egy mopeden és utána fél órát szaggatom az üstökömet, és a teljességgel kibogozhatatlan apró csomókat végül klasszikus módon egyszerűen lenyírom. Egyszer a nyári üdülésen elájulok, amikor harminc fokot meghaladó hőségben félrebillentett fejjel és fel-le mozgó karral, mint egy gép emelőkarja, frizurám szokásos reggeli rendbe rakásán munkálkodom. Olykor-olykor buzgón átkozom ezt a hajzuhatagot, de olyannyira buzgón, ahogy csak azokat a dolgokat átkozzuk, amelyekben megbízhat az ember. Egy pillanatra sem feledem, hogy hajam kincs, amelyben egész életem megőrződött, és valósággal őrületbe kerget annak elgondolása, hogy valaki lenyírhatná alvás közben. Vérengzős fantáziáimban elképzelem, hogyan sanyargatnám a gyalázatos embert. Amikor tizenhat éves vagyok, fennakad az első férfi a hajamban, és akkor úgy tűnik, hogy a nyak körül tekergő zsinórok végre betöltötték céljukat. Olyan kedvem támad, amilyet eddig hírből sem ismertem, hogy ezt a lánykoromban nőtt lent elválasszam magamtól. Életemben első alkalommal megyek fodrászhoz, a fodrász lenyisszant több mint fél métert, a haj a földre hull, a fodrász összesöpri és a szemeteskosárba dobja. Amikor a barátommal az őszi szünetben átkelek a Hiddensee-hez, lengedez a szél a fejem körül. De már nincs semmi, ami összekuszálódhatna. Fordította Pénzes Tímea *Jenny Erpenbeck 1967-ben született Kelet-Berlinben. Jelenleg Berlinben és Grazban él. Kötetei: Geschichte vöm altén Kind (Az agg gyermek története) 1999 és Tand (Limlom) 2001.
