Irodalmi Szemle, 2002

2002/7 - Gion Nándor: Átlósan az utcán (elbeszélés)

Átlósan az utcán

félszigetről, amit tudni érdemes, később módos turistaként bejárta a fél világot és a fél világról is tájékozódott, Stockholmot pedig tökéletesen kiismerte.

Három napig járták céltudatosan a várost, M. H, J. megszemlélte a királyi palotát, a közeli vírparton magokat szórt a vadkacsáknak, megszemlélte továbbá a templomokat, múzeumokat, bejárta az egész belvárost, Radnai Pál mindvégig nagy hozzáértéssel tájékoztatta a látottakról, olyan okosan magyarázott, mint egy városkutató egyetemi tanár, aki unalmában néha felcsap idegenvezetőnek. Időnként leültek egy söröző kertjében valamelyik sétálóutca végén, híg sört fogyasztottak és Radnai Pál ilyenkor történészi jártasságát is bizonyította, persze minden nagyképűség nélkül. Elmondta például, hogy az acélkorszakig Svédország igen szegény volt, de miután kelendő áru lett az acél, és kiderült, hogy svéd bányákban található a leggazdagabb érctartalmú vas, az ország is nekilendült a gazdagodásnak a háborúkat megfontoltan elkerülték, faházaik falát pedig a vasolvasztás valamiféle melléktermékével, aminek a nevét M. H. J. nyomban elfelejtette, rozsdavörösre festették és ez nagyon tetszett az embereknek ne™ beszélve arról, hogy ez a kulimász a korhadást is meggátolta Svédországban ma is rengeteg a faház, az ország még mindig gazdagodik a boltokban már számtalan színű és árnyalatú festék kapható, az emberek azonban ma is szinte kizárólag a rozsdavöröset mázolják rá faházaik külsejére... A svéd zászló pedig a kék tengert és tavakat, valamint a sárga repceföldeket szimbolizálja.

M. H. J. fokozatosan elkábult a sok, egyébként hasznos információtól, a harmadik napon bosszúsan kifakadt.

— Miféle sört iszunk itt már napok óta? Ritka pocsék íze van.

— Sajnos, igazad van — mondta Radnai Pál. Az egyik német barátom szerint olyan az íze, mint a szódavízé, amibe a bivaly beletüsszentett. Mellesleg az ereje, vagyis a szesztartalma is nagyjából annyi.

— Kinek jó ez?

— Az egész nemzetnek. Tudod, a svédek higgadt, udvarias, békés emberek. Viszont rendkívül rossz részegek. Régen, amikor még olcsón lehetett kapni erős söröket és még erősebb italokat, a svéd férfiak állítólag gyakorta berúgtak a kocsmákban hétvégén, békés természetük megbolydult, hazamentek és menetrendszerűen eltángálták asszonyaikat. Azután hétköznapokon józanul, fegyelmezetten és szorgalmasan dolgoztak, szelíden viselkedtek, de hétvégén ismét eltángálták az asszonyt. Ezért hát egekbe kellett emelni a borok és a tömény italok árát, a sörök erejét pedig mélyen lecsökkentették. A családi béke érdekében. Vagyis megtörténtek a megfelelő intézkedések, a megfelelő felsőbb helyekről.

— Azóta nem verik a feleségeket?

— Tudtommal nem. Túlságosan drága mulatság lenne.

— Eszerint igazán dicséretes intézkedés született.

— A svéd nőknek azóta vastagra dagadt az önérzetük. Ma már azt is sértésnek veszik, ha a férfiak udvariasan maguk elé engedik őket a kijáratnál vagy bejáratnál, vagy ha a ruhatárnál lesegítik róluk a kabátot. Ez megkérdőjelezte az egyenrangúságukat.

M. H. J. ekkor ismét kételkedni kezdett és csöndesen azt mondta:

— A dicséretes intézkedéseknek is lehetnek hátulütőik. Egyszer a tegeződési