Irodalmi Szemle, 2002
2002/7 - Tornai József: Nyárvégi térdek, Fallosz, kit nem ismerünk, Múlandóságot köpülni, Ősz és tél előtt (vers)
Tornai József Nyárvégi térdek Nyárvégi út nyárvégi térdek velem szemben egy vadkacsa - hajú nő kalóz-szoknyája alól a busz ülésén csiszolt barnaság diszkrét libidó a combok folytatják az adriai nap-lubickolás történetét nagy halak ciprusok és szél loncvirágos hotelteraszok kinyitják kagy lószáj u ka t a nő egész nyáron a szeretőit ette nem maradt belőlük csak a saját két térde köztük a vitorlák tenger delírium Fallosz, kit nem ismerünk A falloszról, a világ-vesszőről még nem írtam. Talán alázatból, hiszen volt nő, ki rögtön másnap telefonba mondta: „a tied se volt állhatatosabb, mint más férfiaké!” A fallosz hívás és jelkép, akár a szvasztika, a bölénykoponya, a kereszt vagy a címeres piros-fehér-zöld lobogó. Tud énekelni, szomorkodni, zivatart zúdítani ránk, mint akármelyik felhődémon. Kígyóalakja ott emeli fejét a hinduista templomok vörös homokkő szobrain.
