Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Duba Gyula: Barangolás az újabb magyar irodalomban
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2001. évének díjazottjai irodalmunkat a magyar és a világirodalomról való gondolkodás magasabb köreibe, értékfelmérő mozgásába kapcsolja. Szuverén gondolkodó. Magától értetődően mond véleményt Adyról, Babitsról, Lukács Györgyről csakúgy, mint Fejtő Ferencről, Pilinszkyről vagy Nagy Lászlóról vagy akár Tőzsérről. Inkább rácsodálkozó alkat, nem elemző! A gondolatokhoz lírai szenvedéllyel közelít. Valószínűleg közülünk ő az, aki leginkább a magáénak vallhatja a költészet értelmét, mert maradéktalanul átéli az alkotói szabadság méreteit és az irodalmár léthelyzetét. Lényegében rácsodálkozása sem csodálkozás, inkább az avatott bennfentes lelkes pillantása és elismerő pátosza, amely a teljesítménynek, az értéknek, a tehetségnek szól. Hajlamos tárgyilagosan, mégis már-már áhítattal szólni a nagyokról, szerzőkről és művekről, ahogy csak a legnagyobb dolgokról beszélünk. Az értékek érvényesülése és a művészeti alkotások és alkotók megbecsülésének szociológiája érdekli. Maradéktalan tisztelője és elkötelezettje a művészeteknek! Ez természetesnek tűnhet fel, mégsem mindig az. Cselényi esetében ez a kötés mélyebb odaadást jelent, mint általában. Zenerajongását és olvasási szenvedélyét ismerve, tudva indulatos vitakedvéről megértjük, hogy számára az irodalom, a költészet szent ügy s már-már létkérdés. íróportréit is ez a szenvedély táplálja, ettől nyerik hitelüket és fényüket. Gyakran nem arról szól, mit, miről és hogyan ír a tárgyalt író! A sorsa érdekli! Hová sorolják, mint értékelik, mivel járul a közös eszményhez, miben új és mi a hozadéka. Esztétikai kánonok és életrajzi jegyek bevonásával, gyakran idézetekkel minősíti őket. Az esztétikai rangsor mellett számos közéleti tényre és történelmi adalékra figyel. Mintha prózájában, ahogy közvetve költészetében is, egyetlen nagy kérdés izgatná: mi az irodalom, a költészet, hol az író helye a világban?! Bár filozófiai és történelmi tájékozódása nem mindig elmélyült, ám annál színesebb, lényegre törőbb. Sok adalékkal dolgozik, prózája a „tények költészetét” valósítaná meg. Nagyvonalú bizalmasság hangnemén kalauzol egyéni galériájában, s mintha a szakmának írná arcképeit vagy legalább is az irodalom belügyeiben tájékozottaknak. Kimondatlanul is elvárja, hogy hasonló komolysággal, elhivatottan kövessük az írás önmozgását, az értékteremtés rejtett összefüggéseit és az alkotók sorsának rapszodikus játékát. Önvallomásos, néha kinyilatkoztató prózájának hátterében látva lírikusi küzdelmeit rádöbbenünk, hogy folyamatosan arra int: vegyük komolyan írói munkánkat és az értékeknek való elkötelezettségünket felelősen! Sugallja, hogy az irodalom mai kiszolgáltatottságában és térvesztésében is önmagunk megvalósítására törekedjünk! Duba Gyula Életérzés és kortudat Hizsnyai Zoltán: Bárka és ladik című kötetéről Hizsnyai Zoltánt a Bárka és ladik című kötetében, úgy tűnik, elsősorban az a nyelvstratégia érdekli, amelyben két idegenség, a jel használójának akarata (leegyszerűsítve: a szubjektum) és a tulajdonképpen leképezhetetlen jelölt (az objektum) ihletése találkozik és realizálódik új jellé, válik valami tanul
