Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - A POSONIUM IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI DÍJ - Németh Zoltán: Viszonyítási pont...
A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2001. évének díjazottjai Fokozottan fontosnak, de akár döntőnek is mondhatnám, hogy az irodalom nemzeti jellegünk megőrzése és ápolása értelmében (is) hasson. Az anyanyelv művészi használata és képviselete ezt lehetővé teszi! Annak idején a díj kuratóriumát úgy állítottuk össze, hogy irodalmunk mind esztétikai-művé- szetfilozófiai, mind nemzedéki tagolódását átfogja. Célunk, hogy döntéseinél egységében lássa, ítélje meg és értékelje, képviselje irodalmunkat. A természetes sokszínűség olyan közös értékszemléletet feltételez, amely lehetővé teszi, hogy a divatos kánonok vagy egyéni ízlés ellenében döntsön, és ne irodalmon kívüli szempontok vagy csoportérdekek sugallatára válasszuk meg értékeinket. A kuratórium vállalta, hogy mindenképpen és minden esetben átgondoltan és értékközpontúan igyekszik dönteni! Mint minden bonyolult döntésnél, problémák is adódtak. Felmerült, hogy a kuratórium tagja lehet-e díjazott? Mindnyájan eredményes alkotók, úgy véltük — igen, lehet! Irodalmunk kicsinysége és díjaink csekély száma azt sugallja, hogy nem kívánható a kuratóriumi tagoktól: egy-egy értékes művük pályáztatásáról vagy esetleges jutalmazásáról lemondjanak! Ilyen kívánalom adott esetben az értékelés átfogó hitelességét is megkérdőjelezné, és színvonalának törését eredményezhetné, amennyiben értékes műveket eleve kizárnánk a minősítésből. Úgy oldottuk meg a dilemmát, hogy az érintett kuratóriumi tag — természetesen! — nem vesz részt a könyvét s a műfajt érintő vitában; másrészt egy külső bírálótól írásbeli kritikai véleményt kértünk, amely adott esetben eldöntheti a díj odaítélésének kimenetelét! Az írói valóságszemlélet és esztétikai ízlés természetes különfélesége is problémát jelentett. Ez minden kuratórium munkájának a velejárója. Szinte minden díj odaítélésénél több név és könyveim felmerült, ez is a dolgok természete! Néhány esetben közös megegyezéssel, egységesen döntött a kuratórium, máskor — nevezetesen a különdíjak odaítélésénél — szavazással! A szavazás a döntéshozatal demokratikus voltának biztosítéka és az igazságosság lehetősége. Mindezek figyelembevételével úgy gondoljuk, hogy a kuratórium körültekintően ítélte meg mind a pályázaton szereplő könyveket, mind a sok évtizedes, elismerésre méltó alkotói életműveket! Ennek a tudatában hirdetjük ki és nyújtjuk át az elismeréseket. Viszonyítási pont... Tőzsér Árpád: Finnegan halála című kötetéről Úgy tűnik, az „állhatatlan költő”, a látványos pályamódosításokat végrehajtó Tőzsér Árpád már évek óta megkerülhetetlen költészetet művel. Költészetének stációi, folytonos megújulásai arra figyelmeztetnek, hogy az időben létezés, az idővel való szembesülés lezárhatatlan folyamat. Úgy vélem, Tőzsér Árpád költészete számára az identitás kérdése döntő fontosságú. Gondoljunk csak arra, hogy az utóbbi másfél évtizedben fiktív alakok egész sorát „termelte ki” ez a líra. Mittel Ármint említeném a Történetek Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (1989), Leviticust és Euphorboszt a Leviticus (1997), valamint Finnegant a Finnegan halála (2001) című kötetből. Már az is rendkívül
