Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Gyüre Lajos: A háromlábú kisszék, Az Öregasszony (két történet)
Gyüre Lajos — De bizony. Beszólt Józsi, hogy jöjjek, mert jön a kicsi. Bába nanó már ott is van. — Az Öregasszony hümmögött egy sort, nem tudta elképzelni, hogy a szülés nélküle megy végbe. Bár tudta, hogy Bába nanó érti a mesterségét, tán nincs olyan ember a faluban akit nem ő segített a világra, de az már úgy dukál, hogy ő is ott legyen a szülésnél. Biztosan ott lesz Mónár Erzsi is, de ő éppen ezt nem akarja! Azt se tudják, hogy hol vannak a lepedők, a tiszta holmik, amik ilyenkor kellenek. Abban sincs köszönet, ha ott fognak turkálni az ő sifónjában! Azt már nem! Azzal magára borította a nagykendőt, s indult hazafelé. — Vihar van ám! — szólt utána Nagy Balogh Sándor. — Várja meg itt a reggelt! Az Öregasszony úgy tett, mintha nem hallotta volna. De azért még visszaszólt. — Majd reggel küldöm Józsit, ha az eplint megcsinálta! — azzal már fordult is ki a malomból. A városon míg átgyalogolt, nem is tűnt fel, hogy olyan cudar idő van De mikor elhagyta a Kolóniát, s rátért a rövidebb mezei útra, a Mélyútnak, akkor kezdte sajnálni, hogy az üresen maradt búzás zsákot otthagyta a malomban Most legalább a derekára csavarhatta volna így csak a nagykendőt húzta szorosabbra a feje körül, hogy az éles porhót ne vaghassa úgy a szemébe az erős északi szél. Egyedül volt a nagy fehérségben. A hatalmas hótenger úgy vette körül, mint az öreg szakállas istent a felhők a templomi képeken. Ahogy eszébe jutott az isten, elkezdett imádkozni. Máskor is így tett, ha egyedül ment ki a mezőre. Különösen, ha az Ungháton, vagy a Felsőerdőn kapálta a tengerit. Abban a jó földben úgy megnőtt, hogy olyan volt, mint az erdő. Az ember elveszett benne. Karvastagságú csövek voltak rajta. Kettő is egy tövön. Míg törte a havat maga előtt, elmondta az esteli imádságot, az Üdvözlégyet, még énekelni is hozzáfogott. Bár katolikus volt, inkább református zsoltárokat, dicséreteket énekelt. Az ura, az öreg Józsi évekig egyházfi volt, meg más templom nem is volt a faluban, hát oda járt ő is imádkozni vasárnaponként. A katolikusok Csicserbe jártak az Egresen keresztül, de ő csak ritkán, mert arra se volt tanácsos egyedül elindulni a rideg csorda vad bikája miatt. A Tebenned bíztunkkal kezdte, majd a Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozikkal folytatta. Ez igen tetszett neki, kétszer is eldúdolta. Azt követte az Erős várunk nékünk az Isten. De csak kezdte volna, mert az erős szél egy csomó havat csapott az arcába, szájába — s Urambocsá —, káromkodásba fulladt az elkezdett ének. így hát inkább abbahagyta. Egy pillanatra meg is állt, hogy szusszanjon egyet, meg hogy a kisdolgát elvégezze, mert mióta a harmadik gyermeket is a világra hozta, nem tudja tartani sokáig. Különösen, ha felfázik. Ahogy így állt a sűrű hózivatarban, úgy rémlett neki, mintha valami kutyaféle törné a havat vele egy irányban, a Liget felé, a Veres Ötves földjén. Kutya, hát kutya, gondolta magában. Ha otthon nem kap eleget, most kipótolhatja. A fácán, fürj alig tud repülni, csak vergődik a hóban. Könnyen megfoghatja, de még a nyulat is elüti, ha jó lábú. Aztán elindult, csak taposta a havat, meg is feledkezett a kutyáról. Már elhagyta a zsidó temetőt, eszébe jutott a földvásárlás. Akkor vettek itt egy tagban Bálint
