Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Gyüre Lajos: A háromlábú kisszék, Az Öregasszony (két történet)
Gyüre Lajos Azért az öregember mégiscsak feltette a teherautóra a többi limlom közé. Most pedig a megkeményedett istrángtáskából alig bírja kihúzni a fonott istrángot, amit még valamikor a kaposi Piroska néni szatócsüzletében vásárolt. — Ő is elment Ósvicba vagy hova — dünnyögött magában. Nagy sokára hurkot vetett rá göcsörtös, bütykös ujjaival. Aztán felállt a háromlábú kisszékre, vigyázva, nehogy időnap előtt eldőljön vele. Emeli a kezében lévő istrángot, hogy átvesse a mestergertüidán, de félúton megakad a mozdulat. A mestergerenda nem volt a „helyén”!!! Mikor eldőlt vele a háromlábú kisszék, a radiátor kiálló bordáihoz csapódó feje már nem érezte az éles, nyilalló fájdalmat. Az Öregasszony Az öreg Józsiéknak oda volt két zsák búzájuk őrleni a kaposi malomban. Már három napja jártak oda vigyázni, mikor tölthetnek fel. Egyik nap az átelleni szomszéd, Nagy Balog Sándor, másnap meg Józsiéktól valaki. Merthogy Nagy Balog Sándoréknak nem volt lovuk, hát megkérték őket, vinnék el az ő két zsákjukat is. Majd jönnek segíteni tavasszal tengerit kapálni. Most éppen Józsiékon lenne a sor, de nem volt ki menni. A fiatal Józsi valami akácfa eplint* faragott a szánba, mert a régit kitörte ganajhordáskor, mikor a lefagyott szánt rosszul indította a lovakkal. Hiába mondta neki az öreg Józsi: — Ódarra indíccs! — nem hallgatott rá, hát most itt van. Csinálhat újat! Ilyenek ezek mind! Beszélhet nekik az ember! Azt hiszik, hogy az öregnek már nincs esze, nem kell meghallgatni! Most is neki kell menni a malomba köszvényes lábával télvíz idején! Mert ugye a menyecske már az utolsó napokban van szülés előtt, a másik meg a nyakában lóg. Az öreg Józsi pedig már csak arra jó, hogy tengerit morzsoljon a kisszéken, meg hogy gerjesztőt vágjon a tűzrakáshoz. így hát az Öregasszony vette nyakába az utat, hogy ott legyen a malomban, ha kell, s ne a másét öntsék a garatra az övék helyett. Mert olyan tiszta búzája nem sok gazdának van a faluban, mint nekik. Uramisten! Mennyit járt fel-le a vetésben az aszotka szurkálóval, hogy tövestül kivágja azt a sok aszotkát. Bezzeg a szomszéd Bálinték földje aratáskor csakúgy virított a sok gaztól! Meg hát a fajta! Az övék finom lisztet ad. Bánkuti. Kevesebbet terem, mint más fajta, de annál jobb a lisztje. — Az igazat megvallva — gondolta, vagy mondta is talán úgy félhangosan az Öregasszony, míg kikászálódott az öreg Józsi mellől a hajnali derengésben, nem szerette, ha nem ő vigyázza meg: milyen lisztet őröljenek a molnárok. Ki után öntsék fel, mert az sem mindegy ám! — Ha jó lisztet akarsz, amiből öröm kenyeret dagasztani, kalácsot sütni, jól nézd meg, ki, s milyen búzát őröl előtted! — tanítgatta a menyecskét, de hát hiába mondja ő azt. Falra hányt borsó! Csak a hancúrozás! Az igen! Most is, az egyik gyermek még a nyakán lóg, de már jön a másik! — morgott magában, * eplény a szán első és hátsó keresztfája
