Irodalmi Szemle, 2002
2002/6 - Hudák Katalin versei (kopogtatás, a kishitűnek, huszonötödik nyár, tiszavirágzás, árva anya, gyónás)
Hudák Katalin versei hozott néhány kérészéletű mosolyt, káoszt játszott megszeppent lelkembe, s távozott nem ígért, amije volt, azt adott: tisza vi rág - érzés, egy napig élt csak, s kitartott menni akart nem sírtam, hagytam, de mi van, ha vele szökött nyárszerető nyárkereső önmagam? árva anya Bodrogköz, szegény elszakadt szirma szép nagy magyar virágnak a földnek, ahová estél, mennyi kincset adtál! annak pompás része maradtál csöndesen, félve, az árvák szeretetet kolduló szemével nézve várod, hogy valami kegyes szél hazaröpítsen végre... már nem is árvaságod ríkat, hanem az, hogy a nagy virágot nélküled is virítani, pompázni látod: nem sirat, nem vár vissza téget a te régi világod
/
