Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
Fónod Zoltán népszámlálás eredménye milyen riadalmat keltett a kommunista pártvezetésben, Ahogy múlt a megfélemlítés traumája, s a magyarság kezdett újra magára találni, egyre többen vállalták ismét származásukat. Ennek alapján mondhatjuk ma, hogy a reszlovakizálás Dél-Szlovákia nemzetiségi összetételét (a megfélemlítés és a terror ellenére) lényegesen nem változtatta meg, 1948. január 1-jén 276 978 személy, egy évvel később 190 ezer vallotta magát magyarnak. Az 1950-es népszámláláskor 354 332 volt a magyarság lélekszáma (10,3 százalék), és 1961-ben már elérte az 518 782 főt (12,79 százalék). Az 1980-as népszámláláskor 559 490 személy (11,2 %) vallotta magát magyarnak, 1991-ben pedig 567 296 volt a magyarok száma, vagyis a lakosság 10,8 százaléka.06^ A lakosságcserére azt követően került sor, hogy a kormány a csehországi deportálásokat leállította. A magyar fél kezdettől fogva antidemokratikusnak tartotta a kitelepítést, arról azonban hallani sem akart, hogy 150-200 ezer magyar áttelepítését vállalja. A magyarországi szlovákok önkéntes jelentkezés alapján települtek át, míg a szlovákiai magyarok esetében hivatalosan jelölték ki azokat, akiket a kitelepülésre kényszerítettek. Az első vonatszerelvény 1947. április 11-én indult el, mindkét irányban. A magyarországi szlovákok áttelepü- lése azonban már korábban megkezdődött. 1946-ban 18 ezer nincstelen magyarországi szlovák áttelepülésére került sor. Rajtuk kívül még 59 774 szlovák települt át Csehszlovákiába, összesen 73 273 személy. Eredetileg 95 421 személy jelentkezett az áttelepítésre, több mint 12 ezer azonban meggondolta magát. Csehszlovákiában 105 047 személyt jelöltek ki a kitelepítésre. Közülük 68 407 személy kitelepítésére került sor, és mintegy 6 ezer személy önként távozott. Bár a magyar hatóságok ragaszkodtak a személyi és vagyoni kölcsönösség betartásához, így kívánták megakadályozni a szlovákiai magyarság teljes felszámolását, az aránytalanságokat azonban nem tudták megszüntetni. A Magyarországról áttelepültek 31 308 katasztrális hold földet hagytak hátra, míg a Csehszlovákiából kitelepített magyarok összesen 109 295 katasztrális holddal rendelkeztek.a7) A lakosságcsere 1949 nyaráig tartott. Formálisan 1948 októberétől ugyan leállították a kitelepítést, azonban azokban az esetekben, amikor a megélhetés, családegyesítés stb. indokával kérték az áttelepülést, a hatóságok ezt lehetővé tették. A lakosságcserét Csehszlovákia moszkvai parancsra állította le. Szó sem volt 1948 februárjában (a politikai hatalomváltás idején) a magyarok iránti jó szándékról, a gottwaldi „jégtörő február” politikai szerepéről. Ez azonban utólagos, jól álcázott propagandaművelet, politikai manipuláció volt, melyet a magyarüldözés esztendejei után a magyarság képviselői, s maga a sajtó is jószándékúan elfogadott. Az „öncsalás” ténye csak évtizedek múltán derült ki. Maga Sztálin is a politikai kényszernek engedelmeskedett, amikor korábbi meggyőződésével ellentétben cselekedett. Néhány évvel korábban ugyanis a közép-európai kisebbségek számára nem látott jövőt, megsemmisítésüket támogatta, „ötödik hadoszlopnak” tekintette őket. Churchill fultoni beszéde azonban (1946) a szovjet vezetők értésére adta, hogy legördült a vasfüggöny, a szövetséges kapcsolatnak vége. Közismert, hogy a hidegháború súlyos kihívást jelentett a Szovjetunió számára. A brit miniszterelnök nem hagyott kétséget afelől, hogy lejárt a Hitler elleni antifasiszta kényszerszövetség ideje. Ebben a
