Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Fónod Zoltán: Sorskérdéseink keresztútjain (tanulmány)
Fonod Zoltán Sorskérdéseink keresztútjain A kisebbségi magyar irodalom történelmi előzményei és helyzete Csehszlovákiában 1945 után A kisebbségi magyar (bárhol is él a Kárpát-medencében) vállát a keresztfának feszítve él, mert szülőföldje 1918 után utódállam lett, ahol a politikai hatalom immár több mint nyolc évtizede idegennek tekinti, a világ számára pedig érdektelen a sorsa. A keresztfát az első világháború győztes nagyhatalmai ácsolták a trianoni békediktátummal (1920. június 4.) egy bűnös háború következményeként, melyhez a magyarságnak, benne a kisebbségi magyarságnak semmi köze nem volt. A kisebbségek helyzetét súlyosbította az a hatalmi arrogancia és elnemzetlenítő szándék, mely az utódállamokban az 1918—1938 közötti időszakot éppúgy jellemezte, mint az 1945 utáni tragikus éveket. Azzal a lényeges különbséggel, hogy míg a trianoni békediktátumot megelőzően 1919 szeptemberében az utódállamokat nemzetközi szerződésben kötelezték a kisebbségi jogok betartására, a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés (1947) megfogalmazói viszont érzéketlenek maradtak a nemzeti kisebbségek jogai iránt. A győztes hatalmak (az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát is beleértve) tehertételként kezelték a nemzeti kisebbségeket, s érteden magatartásukkal elősegítették (lényegében) a trianoni határok között újraszerveződő államokban a nemzetállami eszmék korlátlan érvényesítését. A nemzeti kisebbségekkel szemben alkalmazott megtorló intézkedések, melyek az etnikai tisztogatások fogalmát is kimerítették, évtizedekre elvetették a viszály magvát az együttélő népek között. Ugyanakkor a nemzetállami „felsőbbrendűség” tudata az 1948-at követő évek kényszerű intézkedéseit is áthatotta, s ettől a kisszerű és korlátozó politikai gyakorlattól a pártállam a későbbi években sem tudott megszabadulni. Jellemző az elfogultságra és a nemzetiségi jogok kezelésére, hogy az 1989-es rendszerváltást követő esztendőkben még azokat a jogokat is csorbították, melyeket 1968 októberében a Csehszlovák Nemzetgyűlés a kisebbségeknek megadott. A másodrendű állampolgár kényszerű státusát betetőzte az 1995-ös nyelvtörvény. Az 1989-es változásokat követően sokan hajlamosaknak mutatkoztak arra, hogy a nemzetiségi politikában kialakult négy évtizedes gyakorlatot leegyszerűsítve kezeljék. Kísért a szándék, hogy a nemzetállami eszme újabb megjelenését ne a nemzeti elfogultság, hanem az állam mindenhatóságát hirdető marxista gondolkodás és a reális szocializmus számlájára írják. A
