Irodalmi Szemle, 2002

2002/4 - Öllős Edit: Duett a dadával (gondolatszilánkok)

Olios Edit

Duett a dadával

(részletek)

— Mikor az idő megelőz.

Éjnek idején ásványvizet kortyolok.

(Az önmegvalósítás belázasított.)

— Eltervezed a pillanatot, aztán nem tudod, örülj-e vagy szánjad magad.

— Búcsú előtt.

Most még van, aki megmondja az igazat.

Pár nap múlva nem lesz. Újra magadra leszel utalva, ha tetszik, ha nem! A munkát nem lesz kinek megjátszani, dolgozni kell, működtetni agysejtjeidet. Mert lesz miért.

— A rádió kabarét sugároz.

Odakint kakas kukorékol.

Idebent újra meg kell Váltanod világodat.

— Felháborodás.

Hát soha nem fogom magázni magamat?!

— Örökkévalóság.

A tél hosszúra nyúlik, s én már nyárban gondolkodom.

— Szombaton már a keddre gondolok, kedden meg a jövö szombatot fogom várni, tudom.

— Az ilyen „utolsó” napokon mindig bajban vagyok a gondolatokkal. Nem tudom eldönteni, sok-e vagy kevés, papírra mindenesetre nem sok kerül. Úgy érzem magam, mint egy rab szabadulás előtt. Megkönnyebbülök, felélegzem, de rettegek is, mit hoz a holnap. (Meg a jövő általában...) A következő percben meg csak nevetek magamon. Hiszen csak lakhelyet változtatok, és ahova költözöm, az nem ismeretlen. Ami itt hiányzott, az ott természetes lesz, ami ott elképzelhetetlen, az itt kézzelfogható volt és így tovább. Nem tudok dönteni, hol „jobb” — egyelőre —, abban egyeztem meg magammal, hogy itt is jó, ott is jó.

És máris örülök, hogy megint más vagyok: nekem két lakhelyem van!