Irodalmi Szemle, 2002
2002/4 - Ferdinandy György: Pacsirta (novella)
mert akkor még kalapot viseltek a férfiak — nagy ívben meglóbáltam előttük a szalmakalapot. A negyednek spanyol neve voltT Szent Rita. És hát a szentet ugye Sántának ejtik a spanyolok. Ezt írtam rá minden levelemre. Hamar elterjedt a hír. hogy valami sánta Ritánál lakom. Volt egy Sánta Pintér nevű káplán is a téren. Róla egyszer Pintér névre kereszteltek egy leánygyermeket. Rita egyébként a vénlányok védőszentje. Volt min nevetgélnie apádnak, még ha — mint mindig — most is csak egyedül nevetett. Nagyanyádéknál nem értek még véget a bajok. A fejed ugyan már nem volt hosszúkás, a koponyádnak szép. szabályos formája lett. De a kezedet ökölbe szorítottad, mint egy bokszoló. Sehogyan sem akart felengedni a görcs. Már tápszeren éltél, és mi még nem láttuk a tenyered. Ez pedig valami nagy bajt jelentett. Hogy' mit. arra ma már nem emlékszem. — Hagyd csak! — suttogta egy reggel anyád. — Enged a szorítás, ha énekelek. Ettől kezdve éjjel-nappal énekelve ringatott. „Egy kis pacsirta az ablakomba szállt.” Mindig ugyanazt. Egy pacsirta ugyan nem száll az ablakába senkinek, de mindegy. — Látod? — suttogta anyád, és valóban: egy idő után megmozdítottad a kezedet. Kagylócska énekelt, sírva, kétségbeesetten. „Jöjj vissza hozzám, kismadár!” Befejezte, és újrakezdte. Soha nem fogom elfelejteni ezt az együgyű kis dallamot. Amíg egyszer csak rámosolyogtál, és szélesre nyitottad az öklödet. A tenyereden csak ezután nőtt ki a bőr. De nem lett többé semmi, de semmi bajod. Kagylócska visszaénekelt közénk. Gúnyolódhattam tovább a szomszédaimon. Volt egy német bölcsész a tanodában, aki esküdött rá. hogy filozófus leszel. Mindenre azt mondtad: kaka. Ami tetszett, és ami nem. Neki negyven évébe került, mondogatta, míg erre a következtetésre jutott. így hát lesz egy filozófus is a családban. Ha ugyan negyven év után lesznek még filozófusok. Ferdinandy György
