Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Gyurkovics Tibor: Nemzet (vers)
Csontjaiban a rémeket ha nem hiszi hogy vége lett és otthon egyedül remeg A föl se szántott földeket elvesztett becsületeket ha visstakapni sem lehet Mindent mindent a kossuthok száján harsogó mondatot ami csak lángolt lobogott Az ősök cselszövéseit a vezérek merényeit az aranyat ha volna mit A kapcákat a rongyokat a fölhasított talp alatt kallódó mennyországokat Az urakat a papokat a mentéket zsinórokat ha szétmállott ha leszakadt A láb alatt a patakot amibe Lajos bebukott és páncéljával ott ragadt Asszonyok sápadt arcait végvárak vesztett harcait Radnótit balga Márait Az örökké ellenkezők fölött a beszakadt tetőt a láb alatt a vérmezőt A csencselést a nem-levest a lassú gerinc ferdülést a púpos hátakban a kést Az istent ezt az elnagyolt és betört templomablakot kt nem ragyog ki elhagyott
