Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)

Aich Péter

szegélyét? Vagy a lány váratlanul a nyakába ugrana és ő, a férfi, hő szerelmet vallana? Vagy csupán azt mondaná, hogy lám, milyen szép időnk van ma?

Mire fölért az ebédlőbe, az asztal már üres volt. Tétován körülnézett, tehetetlenül széttárta karját. Tévedett volna? A férfi kétségbe vonta tájékozódási képességeit. De hiszen itt voltak az előbb is, megismerte a szobát. Lassan, bizonytalanul elindult lefelé.

— Megírtad? — kérdezte a kislány.

— Nem. Elfelejtettem tollat hozni — lódított, és hogy ne kelljen kislánya szemébe néznie, megsimogatta a fejét és puszit nyomott a homlokára.

— Szép volt ez a kastély, ugye — csicsergett a kislány, amikor a néma falak eltűntek a kanyarban.

— Igen — mondta szelíd mosollyal a férfi. — Mint a Csipkerózsika vára. Megcsókoltam a királykisasszonyt, és most magammal viszem.

Vasfüggöny...I-II