Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Csíkány Andrea: Értékközvetítés irodalomban és nyelvben
KÖNYVRŐL KÖNYVRE tanulmányában Gerhardt Cornelius Driesch császári tanácsos és Bél Mátyás kapcsolatát kutatja. A német szakirodalom az 1720-as évektől kíséri figyelemmel levelezésüket. Az első Bél Mátyáshoz címzett levél 1722-ből való, amelyben tudományos, országleíró támogatását ajánlja Johann Georg Mannagetta tanácsosnak támogatásra, aki még Esterházy Imre esztergomi érsek titkáraként is tartja a kapcsolatot Bél Mátyással. A tanulmány szerint ez azért fontos, mert „Magyarhonban” ekkor még a hit különböző vezetői között nem volt gyakori az együttműködés. Driesch levelezésében információt kapunk a német protestánsokkal és a katolikusokkal való kapcsolattartásról is. Driesch személye jelentős Bél Mátyás kapcsolatait nézve a katolikusokkal és a bécsi udvarral kapcsolatban. Žilka Tibor tanulmánya (Jelentéseltolódások a műfordításban) konkrét példákon bizonyítja, hogy ma a fordítói gyakorlatban leginkább a szó szerinti fordítás kerül előtérbe, de ez nem mindig adja vissza híven az eredeti szöveget, s ez stilisztikai eltolódásokat is előidézhet. A célnyelvbe a nevek, megnevezések és mértékegységek kerülnek át lefordítva vagy átírva. Mindig az eredetinek megfelelő fogalmat kell megkeresni, hogy a szemantikai aspektus ne legyen megkárosítva, s ez az elv nincs mindig betartva a fordítások során. Az eredeti szövegben megjelenő szavak vagy frázisok gyakran csak a konnotáció síkján pontosak, s nem elég pontosak a denotáció síkján. Žilka Tibor Gogol Holt lelkek című regényét említi példaként, ahol a mérték- egységek nem pontosak: 60 km-ről beszél a fordítás, de az eredetiben 60 verszta van, s 1 verszta 1,067 km-nek felel meg. Említi Karol Wlachovský szlovák—magyar fordításait is, főleg Grendel Lajos regényeinek fordításait értelmezve. Azzal zárja fejtegetését, hogy az a legfontosabb, ha a műfordító figyelembe veszi az átvevő kultúra sajátosságait. Ehhez a tematikához kapcsolódik a Műfordítás-variáció című tanulmány, amely a műfordítás funkcióival és feladataival foglalkozik a nemzeti irodalom és más nemzeti irodalmak, valamint a világirodalom kontextusában. Szerzője, Alabán Ferenc konkrét fordításokon mutatja be a fordítás helyességét és adekvátságát magyar költők szlovákra fordított versei alapján. A Tőzsér-versek fordításvariánsait elemezve a tanulmány szerzője megállapítja, hogy Vojtech Kondrót gyakran átdolgozza a fordításait, szavakat cserél föl vagy rímeket változtat. A fordítások vizsgálója szerint mindezek ellenére a Kondrótfordí- tásoknak adekvát hatásuk és értékük van. Käfer István: Irodalom és integráció című értekezésében a kereszténység és kultúra terjesztésének kérdéseivel foglalkozik. Számos gondolat érinti a szlovákok és magyarok keresztény kultúráját, de nagyobb földrajzi területet magába foglalva Rómától, Pest-Budán keresztül, Prágán át Brünnt, Gratzot, Esztergomot, Pozsonyt és Nagyszombatot említi. A keresztény gondolkodás összetevőit elemzi Szent Istvántól Szent Cirill és Metód kereszténységterjesztéséig, megemlítve Pázmány Pétert, Széchenyi Istvánt, akik nemzeti és nemzetiségi kérdésekkel is foglalkoztak a más-más nyelvet beszélők békés együttéléséért. Halász Iván Veľkomesto a jeho hodnotový svet v dielach Daniela Bacháta (A nagyvárosok értékvilága Daniel Bachát műveiben) című tanulmánya a szlovák—magyar kapcsolatok néhány történeti momentumát és sajátosságát villantja fel. A szlovák intellek
