Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Végh Tünde: A nő, akinek nincs múltja (kispróza)
Végh Tünde A nő, akinek nincs múltja A nő, akinek nincs múltja, elmosolyodott. A rezgő (az a valami, amit az orvosok elektrosokknak neveznek) tulajdonképpen nem is olyan rossz. Utána a fejben nagy üresség van, de amúgy semmi. Most már senkitől sem kell tartania, kiskorúsították. Nem kell munkába járnia, háztartást vezetnie, végre békén hagyják. Nincs kiszolgáltatva azoknak a maffiózógyanús alakoknak sem, akik mindenen csak röhögnek. Akik akkor is segítenek, ha senki sem kéri a segítségüket, és soha nem kerülnek börtönbe. Esetleg csak hirtelen elhaláloznak, akkor meg mindenki a gyilkosukat hajkurássza. Hiába, az élet a pénz körül forog. Egyik ember nem tudja megtartani a vagyonát, mert egy másik ember mindent elkövet, hogy elorozza tőle. Aztán idővel valamelyik csak elbukik a küzdelemben. Úgy volt ez a múlt nélküli nő esetében is, csak már senki nem emlékszik rá. Régen volt, még a XX. században. Egyeseknek annyira rossz a memóriájuk, hogy már azt sem tudják, mit ebédeltek tegnap. Ez nem Alzheimer-kór, ez nemtörődömség. A múlt nélküli nővel nem törődött senki. Gyerekkorában a szülei nagyon elkényeztették, később pedig, mikor már igazán nagy szüksége lett volna valakire, mindig egyedül volt. Mindenki magára hagyta. A munkásszállót, ahol lakott, jobban gyűlölte, mint a munkahelyét, a kábelgyárat. Pedig azt is nagyon utálta, sokáig várta, hogy valaki majd csak felgyújtja. Valamikor nagy jövőt jósoltak neki. Az iskolában tehetséges volt, végül mégis idekerült. Ebbe a névtelen elmegyógyintézetbe, ahol csak 10/1-nek hívják, mert a tízes szobában fekszik, az egyes ágyon. Nem valami nagy luxus ez az ágy, ketrec is van rajta. A matracokon nagyon rossz feküdni, főleg gerincsérvműtét után. A gerincsérvet még a kábelgyárban kapta. A műtétet kibírta, és utána összeszedte magát. Akkoriban tele volt energiával, most meg csak bámulja a plafont. Abszolút letargiában. A műtét után egy kórházban dolgozott áplónőként. Nem, ő nem volt fekete angyal. Azt a nőt (mármint az Angyalt) lélekben nagyon megvetette, mert lejáratta az egész szakmát. Ő soha senkit sem bántott, csak azt a kicsi lányt Akkor egyszerűen már nem bírt magával. Nem ölte meg, csak csinált vele valamit. Nem tudja, mit. Azt mondják, kidobta az ablakon. Azelőtt mindig szerette a gyerekeket. A kislány meghalt, de nem rögtön. Nem tudni, mi baja volt. Öt- vagy hatéves lehetetett. Ő nem volt a temetésén, de biztosan szörnyű volt. Elvitték a rendőrök, de a pénz ővele is csodát tett. Nem tudja, hogy a
