Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Miloš Mažári: Istenem... (novella)
Miloš Mažári leteszem a szvettert, és nem marad más választásom, mint a pirosat alatta visszaadni eredeti tulajdonosának, Istenem, mi mindent vettél el tőlem, a feleségemet, a családomat, az illúzióimat, az öngyújtómat, a szvetteremet, az álmaimat, a férfi határtalanul hálás, pezsgőt vesz, megiszom egy pohárral, és kezd keresztbe állni a szemem, ki akarok menni a friss levegőre, de a jól beindult társaim nem engednek, valószínűleg félnek, hogy elszöknék, és nincsenek is messze az igazságtól, gyorsan belém öntenek néhány rumot, abban a pillanatban, mikor lefordulok a bárszékről, és az orrom aznap este harmadszor kezd el vérezni, úgy döntenek, eljött az ideje, hogy távozzunk, telefonon taxit rendelnek, mindkét oldalról támogatva elvezetnek, a taxisnak egész úton a Ki ég az igazságért slágert éneklem, melyet a Nemzeti Ostobaság Intézetéből ismerek, ahogy ezt abban a pillanatban találóan elneveztem, házamba a törött ablakon át jutunk be, a folyosón levetkőztetnek, ágyba fektetnek, és röviddel azelőtt, hogy a könyörületes alvás karjai közé esem, eszembe jut, Istenem, hogy ez megint gyönyörű nap volt, csak megint ugyanúgy, az elektronikus ébresztő frigidül hideg csörgése kényszerít sírásra, rácsapok, kikapcsolom, a hátamra fordulok, kinyitom a szemem, nézek az égboltra, de ott a plafon meg négy emelet felette, a számban port érzek, ó, Istenem, ha létezel, hozz nekem, kérlek, egy kis ásványvizet, nincs mit tenni, nem jön senki, nem felel senki, fel kell kelnem, felkelni olyan érzéssel, hogy ez már máskor is előfordult... Öllős Edit fordítása Poviedka 2000 — zborník najlepších prác štvrtého ročníka literárnej súťaže, Vydavateľstvo L. C. A. Levice Labirintus, 2000, szitanyomat 97 x 67 cm
