Irodalmi Szemle, 2002
2002/3 - Török Elemér: Túlélésre gyúrt a korod... (vers)
Török Elemér Túlélésre gyúrt a korod... 1 Mit elméd lassan elfelejt, szíved a legmélyére rejt. Magad sem tudod, hányadszor hangzik sikoly az ajkadról... Ha csak kimondod... fáj nagyon: e végzetes szó: Trianon... 2 Egyenlőség, jog, szabadság?!... Nyelvtörvénnyel némítgatják nyelved: lelki terroristák... Am róluk hallgat a világ! 3 Te, ha szólsz, kérsz, véded magad... rád fogják: irredenta vagy... Státustörvény?... Nekik igen. S neked?... No fene, még mi nem! főn újra a magyar kártya.- bevált fegyver uszításra... Nekik szinte mindent szabad... Jobb, ha szádon lakat marad! 4 Mit vétettél?... Mi a bűnöd?... Miért lettél sorsüldözött?... Mert magyarnak szült az anyád?! Őseid meg: szép Ázsiád?... 5 Napok, évek fogynak sorra: Mikor fordul sorsod jobbra?... Nincs ,iki érted jó szót szólna: ide jutott Európa?!... Tabu marad minden már itt?... Ki mit tett s tesz... már nem számít?...
