Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Lehóczky Ágnes: Az önértelmezés lehetőségei
KÖNYVRŐL KÖNYVRE ünnepeltek az irtó '/ jó történetekért”, és aki „a lelketek szappanozza...”. A másik költői szerepként értelmezhető figura, az öndefiniálás, önmitologizálás értelmezési lehetőségét erősítő Gábriel arkangyal eredetileg Isten küldöttje, aki nemcsak Máriának, hanem az egész emberiségnek súlyos, világot felforgató üzenetet hoz, üdvösségünk lehetőségének ígéretét. Az angyal szerepe azonban a Gábriel angyal magában dohog című versben átértelmeződik, itt Gábriel alakja ironikus, nem bírja, nem akarja felvállalni az isteni küldött szerepét, létterét szűkösnek éli meg, pedig az nem más, mint a végtelen kozmosz. Mindkét szerep a költői szerep problematikáját sűríti magába. A tollnok-szerep azonban még jelentősebb Nagy Gábor poétikáját tekintve, ilyen értelemben is önértelmező versről van szó. Ugyanis a tollnok egyfajta giccs-gyártóként aposztrofálja magát. Nagy Gábor verseinek buja képei, rímfüggő, ritmusfüggő sorai pedig az esztétikum már-már öntetszelgő szóvarázsában oldódnak fel. Ez pedig tudatosan vállalt önmitológia, ars poetica. A költői szerep nehézsége pedig visszaköszön a Balatonszárszó, 1977 ősze című versben a kezdő és záró sor: „Nincs, ki felöltse halotti ingét”. Nagy Gábor a József Attila-i hagyományt nemcsak a költői szerep problematikájában folytatja tematikailag, hanem technikailag is; klasszikus formai kicsiszoltságra törekszik úgy, hogy az a tartalom kárára ne váljék. Ez a fajta tiszta költészethez hasonlítható verselési technika járja át Nagy Gábor mindkét kötetét úgy, hogy bár tematikáját tekintve tragikus hangú költészetről van szó, de folytatva a József Attila-i és Baka-féle hagyományt, e tragikum az esztétikumban feloldódik. Nagy Gábor második kötetében, a Lélekvesztőben az önmagában feloldhatatlan feszültségű tartalom (a beteljesületlen, fatális szerelem, az Istennel való perlekedés és az utána való vágyódás, a költői szerep felvállalásának küzdelmei) végül mégis csak a képek esztétikai intenzitásában poétikailag koherens, harmonikus, a mítoszéhoz hasonló világot teremt.