Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - Aich Péter: Csipkerózsika vára (novella)
Aich Péter Csipkerózsika vára Az út enyhén jobbra kanyarodott, a kanyarból pedig derékszögben egy meglehetősen poros mezei út ágazott el, holott aszfaltozva volt. Kettős fasor szegélyezte, így nem lehetett látni, mi van mögötte. Jó volna megnézni, gondolta a férfi. Késő délután volt már, és lassan nézelődni kellett, hol lehetne éjjelre tábort ütni. Visszatolatott az elágazáshoz. — Szaladj oda, kislányom, mondta, nézd meg, lehetne-e ott sátorozni. A kislány elszaladt, s nemsokára vad integetéssel hívogatta apját. A mezei útról kitaposott nyomok vezettek a fák között a rétre. Aprócska volt, fák és bokrok szegélyezték, a szélén gyér vizű patak csordogált. Épp annyi volt az egész, hogy kényelmesen betolathasson, az autó mellett a sátrat fölépíthesse, s közéjük a kempingasztalkát állítsa. — Ide, ide — terelgette a kocsit a kislány. — Ez jó lesz, ugye? Most játszunk? Előbb persze le kellett parkolni, nyújtózkodni egyet, körülnézni, valóban jól áll-e az autó. A fák és bokrok mögött a kocsit az útról nem is lehetett látni. Valóban jó hely, dicsérte meg a kislányt. — Hol állítjuk föl a sátort? — kérdezté. — Vagy előbb eszünk valamit? Mit szólsz hozzá? — Még nem vagyok éhes. Előbb játszunk, jó? — A kislány már hozta is a labdát. Hát jó. Enni aztán is lehet. A sátor is várhat még. Nem árt egy kis mozgás. Kimentek a mezei útra. Valójában nem is volt olyan poros, ahogy az előbb látszott. Csak éppen annyira, amennyit a mezei gépek messziről idehordtak. Itt majd jó nagyokat lehet dobálni, s a labda nem esik a patakba. Hiszen nem jár itt senki fia, még egy árva traktor sem. — Tetszett a kastély? — kérdezte a férfi. — Ühúm — bólintott a kislány. — Miért nem lehetett bemenni? — Hiszen láttad. Magántulajdon. Laknak benne. — Talán egy királykisasszony... — Nem. nincs ott királykisasszony. Nem láttunk senkit. — Azt gondolod, ha erre jársz, az összes lakó az ablakhoz rohan és integet neked? Az is lehet, hogy nem voltak otthon. — És miért van ott az a víz? — Vízi kastély — már mondtam. — A patak körbefutja, és természetes védelmet nyújt. Valószínűleg ez a patak, amely itt csordogál. — De csapóhidat nem építettek — ellenkezett a kislány. — Hát persze — mondta a férfi. — Ezt csak a szépség kedvéért építették így. Dobáld pontosabban a labdát.
