Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - TALLÓZÓ - Kerekes Erzsébet: A klasszikus példája Németh László és Hans-Georg Gadamer felfogásában
Tallózó JEGYZETEK 1. Az 1930-as évek végén, a 40-es évek elején egyedül a család, a felcseperedő lányok adtak esélyt az írónak arra, hogy pedagógusi szenvedélyét, kísérletező kedvét kiélhesse. 2. Költők a gyermekszobában. (A továbbiakban KGY.) In: Németh László: Lányaim. Magvető, Bp., 1962. 22—44. 3. KGY. 37. 4. Éppen e vonásuk miatt tekinthetjük ezeket amolyan „meseklasszikusoknak”. 5. KGY. 25. Kiemelés tőlem — K. E. 6. Az anyag gadameri terminussal élve a dolog, mely a hermeneutikában is kiemelt jelentőségű. 7. KGY. 27. 8. KGY. 28. 8. KGY. 37. 9. Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. (A továbbiakban IM). Gondolat, Bp., 1960. 264. 10. Hiszen a megértés/értelmezés kérdés-válasz struktúrájú, tehát beszélgetés. 11. Míg más szövegeknél az interpretáló „közbe-szólása” félbeszakítja a szövegeket. (Lásd H.G. Gadamer: Szöveg és interpretáció. In: Bacsó Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Cserépfalvi Kiadó, Bp., é.n. 17—41. 12. Magát a megértést nem annyira a szubjektivitás módszerés cselekvéseként, hanem egy hagyománytörténésbe való bekerülésként kell elgondolni, melyben szüntelen közvetítés van múlt és jelen között. 13. KGY. 32. 14. Gadamer: Szöveg és interpretáció, i.h. 34. 15. I. m. 34. 16. KGY. 30. 17. KGY. 32. 18. Gadamer: IM. 206. 19. Gadamer: IM. 205. Kiemelés tőlem — K. E. 20. „...az egyidejűség itt azt jelenti, hogy valami, ami megmutatkozik nekünk, bármennyire távoli eredetű is, megmutatkozásában teljes jelenlétre tesz szert. Tehát az egyidejűség nem valamiféle adottságmód a tudatban, hanem feladat a tudat számára, s olyan teljesítmény, melyet elvárunk tőle. [...] Az egyidejűségnek ez a fogalma, mint ismeretes, Kierkegaard-tól származik, aki sajátos teológiai jelleget adott neki.” Gadamer: IM. 102. 21. Gadamer: IM. 207. 22. I. m. 205. 23. Éppen ez a tökéletesség, tartalom és forma tökéletes egysége vész el akkor, ha a klasszikust nem olvassák, hanem csupán „könnyítő” tartalmakkal helyettesítik. Németh László lányai ezért nem igényelték, unták az ilyen tartalmakat, melyekkel ellentétben a klasszikus mű kimeríthetetlen, mindig találtak benne valami újat, szépet. 24. Magunk képzését, a pedagógiai „képződményt", az esztétikai „képződménnyel” (lásd irodalmi/eminens szöveg, kép) párhuzamosan és hozzá hasonlóan kell elgondolnunk: „A •képződmény* nem meghatározott jelentésében az rejlik, hogy nem az előre megtervezett kész-mivolta (Fertigsein) alapján értünk meg valamit — az mintegy belülről kiindulva maga formálta meg magát és talán további alakulásban van.” Gadamer: Szöveg és interpretáció, i. h.38.
