Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - Jónás Katalin versei (Az álarc, Az Élet, A legszebb ajándék, Gyere...)
Jónás Katalin* versei Az álarc A külvilág felé mutasd arcod. Az álarc lehullana, ha hagynád, hogy kitörjön mint villám, izzó nyelv — az éned. De nem teheted! Belesüllyedsz a semmi közepébe, és bámulod a falat, kirívó színeivel együtt. Szenvedsz és szenvedést adsz tovább. Egyre csak az izzó parazsat kárhoztatod. Segíts! O kegyelem! Te játszó káromló idő...! Valami elkezdődik. Magával ragad és sodor tovább. Az élet napos vagy sötét oldalán? Kár! Kár, hogy ezt előre tudni nem lehet. Akaratlanul, de tudatosan sodor tovább... Ám... Magsza kad ha t. A jel, ha megjön, az üzenet, ha ideér, már vége is. Az egész befejeződik! És hiába a harc, a küzdelem, az erős akarat sem állíthatja meg — a jelet. De, ha nem jön, mehet tovább, sodródhat az élet napos oldalán, leküzdve vihart, szelet, hurrikánt...! Majd egyszer, ha az igazi idő lejárt, megszakad. És jöhet az újabb sodródás... Az Élet
