Irodalmi Szemle, 2002

2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - ÖllŐs Edit: Duett a dadával (gondolatok)

Duett a dadával (részletek)

— A világ előtt pózolni kell.

Csak a költészetben van jelen az igazság.

— Körülmények.

Hiába várjuk a csodát, a karnevál mindig szubjektív!

— Függetlenség.

Az érem másik oldalát majd a legközelebbi szökőévben nézem meg. Rápillantok, aztán sarokba vágom az érmet.

— A tükör előtt már fogalmaztam esti imámat.

Aztán elfelejtettem lefeküdni...

— Addig érdekes, amíg a gondolat tartja kondícióját.

Ha mozgásképtelenné válik, csak meghalni érdemes.

— Az álom mi vagyunk.

Az álom az életünk.

Az álom fesztivál a szabad ég alatt.

Milyen kár, hogy aludni olyan unalmas...!

— Vannak nappali és éjjeli olvasmányok.

Csak Márai pezsdít fel és nyugtat meg a nap minden órájában.

— Figyelni.

Napi huszonnégy órát élni.

Napi huszonnégy órát befogadni magadba és kiadni magadból az apró-csep- rő meg a nagy igazságokat.

— Amit nem lehet megunni, de azt mondják, ártalmas, azon csak mosolyogni lehet.

Amit meg többször kell újraolvasni, az nívódíjra gyanús.

— Alkalmazkodás.

Tudnod kell, hogy néha hazudni könnyebb. Illetve egyszerűbb, így gondolj magadra is!

— A hétfői ébredéseket éjfél utánra illik helyezni, így tudsz intenzívebben örülni az elmúlt hétvégének.

— Alkotás.

A tervek elhelyezhetetlenek.

Az imádságok bűnbe ejtenek.