Irodalmi Szemle, 2002
2002/12 - GÁL SÁNDOR KÖSZÖNTÉSE - ÖllŐs Edit: Duett a dadával (gondolatok)
Öllős Edit — Emlék. Mikor szégyentelenül boldognak vallotta magát, tudtam, hogy Isten megálljt parancsol. De nem akartam elfogadni... (Újra át akartam verni magamat.) Két hónapig nyitogattam a szemét — tudatosan tudat alatt —, de aztán úgy kifeszítettem, hogy a mai napig nem hunyta le! — Mikor nem akarod észrevenni a csupa 22-es csapdáját, kitalálod, hogy nincs egy se... Illetve hogy csak te állítottad őket magadnak. — Közelmúlt. Három hónapig bujkáltam Isten elől... Volt egy partnerem, aki rávett, hogy fogjunk ki rajta — mi tudjuk az igazat! Isten nem szólt semmit, csak őröltette velem az energiát, aztán mielőtt elfogytam volna, kézen fogott, és elvezetett. Újra megbocsátott, és én magam helyett is őt szeretem! — Mondd, te szoktál jó reggelt kívánni magadnak? — Lelet. Heteroszexuálisnak vallód magad, de szerelmes vagy magadba?! Nem is mondtad, hogy transzvesztita vagy! — így volt... Simogattuk egymás önbizalmát, csak nem vettük észre, hogy mindkettőnké macskává vált, és úgy doromboltak, hogy túl nagy lett a hangzavar... — Tudni kell megújulni, hallottam egyszer valahol. Igen... Most, egy szeptemberi napon, egyedül, közel tizenkét óra nonstop munka után tudom: a kreativitás szinte magától visszatér. Szellő kell hozzá, szabadság és függetlenség, kevés kalória. És letenni végre világmegváltó szándékaidról! Olyan badarságra meg nem gondolni, hogy jó lenne leszokni a dohányzásról! — Harc. Mindennapi küzdelem: én és ÉN csatája. Leggyakrabban gól nélküli döntetlen az eredmény. — Tökéletes kapcsolat. Édesanyámnak születésnapja lesz. Nekem névnapom. Együtt fogunk ünnepelni, csak épp azt nem fogom tudni, milyen ruha lesz rajta — Szeptemberi naplójegyzet. Nem is tudom, mikor aludtam utoljára, azt sem, miből merítem az energiát. Csak a papír fogy vészesen.
