Irodalmi Szemle, 2002

2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: A szonettkoszorútól a vizuális költészetig a határon túli magyar irodalomban (esszé)

Erdélyi Erzsébet—Nobel Iván

ezt az újfajta műhelymunkát, olyan kifejezésekkel kell megismerkednünk és megbarátkoznunk, mint például a logomandala, amelyet a vizuális irodalom szonettjének is lehetne nevezni, a haiku. illetve disztichonokat gyártó interaktív kibernetikus automatikus versgenerálás, térképvers, tapogatós vers, virtuális installáció, hipertextus, komplex multimédia-művészet és a többi. Ezek közül most kettőt emelünk ki, a térképverseket és a számítógépes versgenerálást. Mindkettővel a párizsi Magyar Műhely-es Papp Tibor költészetén keresztül barátkoztunk meg.

Azok az új irányzatok, költői formák, amelyek a második világháború után Európában már tért hódítottak, Magyarországra csak a hetvenes évek közepétől érkezhettek, elsősorban a nyugati emigráns irodalom csatornáin keresztül. Ekkor kaphatott nyilvánosságot a komoly hagyományokkal rendelkező hazai képversirodalom, majd a technika fejlődése lehetővé tette a hangversműfaj meghonosodását is. A nyolcvanas években Hollandiában kiadtak egy magyar nyelvű hangköltészeti folyóiratot Hangár címmel.

Térvers képek címmel 1998-ban jelentetett meg a költő egy egész kötetnyi térképverset. Egyik interjúnk során megkértük a költőt, hogy adjon némi tájékoztatást erről az új költői műfajról, és ő a következőket mondta el: A térképversek „úgynevezett tipográfiai ikonok. A hagyományos térképhasználathoz már hozzászoktunk. Ha úgy közeledünk egy vershez, aminek térképformája van, hogy a térképpel szokásos habitusainkat használjuk, akkor ide-oda beleolvasunk. Azt tehát úgy kell megírni, hogy mindenhol legyen egy önálló költői érték. Tehát ha egy fél »utcát« elolvas valaki, már ott érezze, hogy ez költői szöveg. Fontos tudni azt is, hogy a térképvers nem egyetlen bemenettel rendelkezik. A klasszikus verset elkezdem az elején, és haladok a végéig, fordítva nem mehetek. A térképversnél viszont elindulok valahol, mintha sétálnék a városban, és akkor alapjában véve egy verset olvasok. De elkezdhetem máshol is. A térképen bizonyos jelekhez is hozzászoktunk, bizonyos megkötöttségekhez, ezeket is költőivé kell tenni. Minden költői tudás arra irányul, hogy azokat a vizuális elemeket, amelyekhez közünk van a hétköznapi életben, természetesen emeljük be a térképversbe.” ((De azért... 210)

De talán még ennél is szokatlanabbak számítógépes disztichonjai, melyeket a Disztichon alfa című kötetében mutatott be 1994-ben. A költő „kidolgozott... 24 üres, szavakkal kitöltetlen, de metrikai és jelentéstani szerkezetében kötött disztichonsémát, majd minden kitöltetlenhely-pozícióhoz összeállított egy-egy sok- (10 usque 200) elemű választékot.” (Magyar Napló: 30). A véletlenszerűen kiválasztott szavakkal 16 billió, formailag tökéletes,, nyelvileg hibátlan, értelmes disztichon varázsolható elő. Elképesztő szám ez, s tegyük hozzá azt is, hogy valamennyi variációt nyolcmillió év alatt lehetne megtekinteni. A szerző a programba szándékosan nem épített bele nyomtatási lehetőséget, s minden egyes disztichont úgy tekint, mint csupán idézetet a műből. De nem csak verseskötet íródhat számítógépen, hiszen Papp Tibor barátaival már 1989-ben számítógépes folyóiratot is alapított alire címen, s az előfizetők olyan lemezeket kapnak, amelyeken számítógépen kreált irodalmi művek vannak.

Nagy Pál megpróbálja prognosztizálni, hogy Milyen lesz a XXL század