Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Erdélyi Erzsébet-Nobel Iván: A szonettkoszorútól a vizuális költészetig a határon túli magyar irodalomban (esszé)
A szonettkoszorútól a vizuális költészetig. mennybéli Isten, milyen messze vagy ki látni engedted fájó szemünknek, mit jobb lett volna setétbe takarni, hogy romlik minden, s bulinak díszei, nyugodna már a szív, de színleli, hogy melledből tán éppen most szakad ki, úgy dobban, úgy ver, úgy ég, úgy hévül, hogy verseidnek ritmusát kövesse, s egy fázó ország gyúljon föl a versre, szabad lehessen, éljen emberül, szólhasson, hogyha jobb tavaszra vágyik! Dobogj, dobogj csak versem, mindhalálig! Markó Béla költészetének ez csak egyik oldala természetesen, hiszen ott van például a Kannibál idő című kötete, amelyben a szonettek és a szapphói versek mellett olvashatók szabad versek, avantgárd alkotások is. A hagyományos formákkal történt szakítás természetesen nem jelenti a hagyományok száműzését a költészetből, és erre a Felvidéken élő Cselényi László példája az egyik kézzelfogható vagy inkább olvasható bizonyíték. A montázsvers lehetőségeinek kipróbálásával a modern magyar költészet egy érdekes kísérletét tárja az olvasó elé. Az általa tisztelt, szeretett hagyományokat idézi meg: egymásból csak távoli asszociációkkal követhető gondolatok, a különböző gondolati egységeket nyomdatechnikával jelző sorok adják a költeményt. Cselényi nehezen követhető példája bizonyítja, hogy a hagyomány lehet egyszerű hatás, de megújulást motiváló szándék is. Szemmaró füstön című verséről mondta: „Ez a vers alkalomra íródott: 1980-ban, József Attila 75. születésnapjára... A Dunánál szinte véremmé vált, ahogy nagyon kevés vers. Akkoriban került elő a Szabad ötletek jegyzéke... is.” (De azért... 177. o.) A vers háromféle betűtípussal jelent meg: Cselényi saját soraiból, A Dunánál verssoraiból és a Szabad ötletek jegyzéke idézeteiből áll össze a költemény. Másik verse, a Széphistória is montázstechnikával készült: magyar népballadák sorait váltja Móricz Zsigmond harminckét művéből vett harminckét idézet és a Magyar mondák könyvének néhány részlete. A technika természetesen nem fejleszthető a végtelenségig, de példázza a hagyomány formaújító hatását. A hagyomány felidézése az is, amikor vendégszövegeket (az elnevezés Papp Tibortól származik) illesztenek saját műveikbe, mintegy tisztelegve az idézet alkotója előtt. Cselényi másoktól átvett sorai is vendégszövegek, és Ferdi- nandy György szerint „egy időben ilyen vendégszövegekkel jeleztük... hogy kikkel vállalunk közösséget” (Én otthon vagyok... 155. o.) — írói és sorsközösséget is egyben. A Vajdaságban élő Tolnai Ottó egész könyvet szentel a számára fontos irodalmi hagyománynak: árvacsáth című verseskötetében kilencvenkét szabad vers szól az elődnek is tekintett Csáth Gézáról. Fiktív önéletrajznak is tekinthetők az egymásra sorjázó szövegek, és mind a kilencvenkét versnek
