Irodalmi Szemle, 2002
2002/1-2 - A HETVENÉVES OZSVALD ÁRPÁD KÖSZÖNTÉSE - Turczi Árpád: Költő a máglyán (vers)
Költő a máglyán Ki testet adtam Magamnak, a Szentlélek vagyok. dumák közepette udvari bohóc házamban agyam cizellát páncéljának repesztésére szeretett és megvetett és miért választotta mindenki e szerepet takonyzöld a tengernek hullám-habja hazája zálogház történ(t v)elem ülök elpotyált lehetőségek tömlöcében julius ceasart megkéselték szelek szövője szeled sződd tovább ne sírjatok tovább szél-szelek Ne sírjatok tovább, bús pásztorok, Nem halt meg Lycidas — hagyjuk a jajt! Bár mélyre nyelte sodró habtorok. Az, ki a habon nem süllyedve járt, arisztotelész tétele formálódik folyton miként kezdetben vala vagyon a jelenben is a vizibilitás végzetes modalitása legalább ennyi ha több nem a gondolat maga mélyvízi porontyok és roncsok közelgő dagály II. mint pánikpofájú borjú úgy bőg a tél dúdolja új zúzmaráit a tavasznak megbékült óceán izzik határtalan csömörlött-csömöszlő agyag körülöttem elfalazva párizs bűneitől minden este az agyamban tunyaság alvilág feneketlen lidércek mór piruettje a Lét lefátyolozott lelke sötét mint ő voltam én palackvállas esetlen messze van gyerekkorom görnyed mellettem kezem el nem érheti sem most sem egyszer tikkadt titkok bús bálványok eres szemem a múlt jégtitkának kellős közepében végigprédikáltam e pogány világot sírtam kértem láttam kacagtam dübörgött birodalmamban sosem nyugszik le a nap az én ereimben lázadó sérv csobog földre döntött idő támad újra támad
