Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)

„Nem menekülhetsz”

Keresztként korbács emelődött s nem áldást — átkot szórt a pap.

Térdeltünk, térdeltek apáink, nyelték a szörnyű falatot.

És Dózsa — így mondja az írás — csak fölnézett és hallgatott.

Megettük Dózsa némaságát, meg szavait és jajait, dühét, hitét, reményét, mindent, mi egy hős szívben lakhatik.

És vagyunk s élünk és él bennünk hite, dühe, reménye mind s most engedjétek legelőször kiüvölteni azt a kínt.

Engedjétek, hogy kioldódjék legelőször is az a jaj; s majd elmondjuk, mit akart szólni az eddig hangtalan magyar. (Könny közt remény, 1946—1948)

Bevezető

Két hegy között, ha nyitott a terep s golyószórásba kerül a sereg,

de csak vonul, mert nincsen útja más

— s most célja sem — csak az a vonulás:

így jöttem, hoztam azt a csapatot, aki a szándékaimmal vagyok;

aki hű eszményeimmel, konok gondjaimmal egy s mégis száz vagyok:

ember, kinek a bolygók tere szűk, magyar, ki már magyar csak mindenütt,

világjáró, kiművelt s ostoba, vad pusztaii, ki nem okul soha,

annyi terv s út, ahányat vált agyunk, de mégis egy sors, mert hisz meghalunk —