Irodalmi Szemle, 2002

2002/11 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ILLYÉS GYULA - „NEM MENEKÜLHETSZ” (Illyés Gyula verseiből) (Jel, Haza a magasban, Nem volt elég, Áldozás, Bevezető, Elvadult szeretet, Egy mondat a zsarnokságról, A magánszorgalmú kutyák, Koszorú)

Illyés Gyula verseiből

Észrevehetik, nem az ő gyönyörükre való a fény mely néha lobot vetett bennem,

Együgyűbb szíveknek gondoltam innen jelt adni vele. (Nehéz föld, 1928)

Haza, a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni — bátrabb új hont a múlt időkben fürkészni, mint a jövendőben — ?

Mi gondom! — áll az én hazám már, védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha utaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futóhomokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek — ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket, mormolj magadra varázsinget, kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál, szedd össze, pajtás, amit láttál, mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,