Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - Alabán Ferenc: A műfordítás — irodalmi fenomén (értekezés)
Alabán Ferenc Értelme: Sokan, kik dicséretet emberektől kévánnak, A hizelkedőktől károkkal meg válnak, A varjú szép fejér, de az róka álnak.” (Pesti Gábor: Esopus fabulái. Bp., 1980. 7., 131., 42) A magyar nyelv éppen a fordítások által a 16. század elején már olyan erényekkel bír, amelyeket csak a legjelentősebb alkotók műveiben találhatunk. Pesti fordításának tömörsége példaértékű. Találó és igaz az a kép, amit Horváth János alakított ki nyelvi stílusáról: „Híven fordít, nem élénkíti sajátjából az előadást, mint majd Heltai... Fordítását ezúttal is takarékos, racionalista tisztaság és világosság jellemzi.” Pesti megvalósította azt, amit fordításának előszavában célul tűzött ki maga elé: a filozófusok szigorú tanainál és az erkölcstanításoknál vonzóbb, szórakoztatóbb, „a tisztes és hasznos cselekvésre ösztönző” prózát művelni, hogy az megvesztegető bájával beférkőzzék az emberek leikébe. * * * Heltai Gáspár, aki Száz fabula címen 1566-ban szintén lefordította Ezópus meséit, merőben másképpen gondolkodik, mint Pesti Gábor, aki a magyar nyelv fejlettségét, irodalomra érettségét óhajtotta bizonyítani a „gyönyörűségre” szolgáló állatmesék fordításával. Másodsorban gondolt csak azok tanulságos voltára, és forrásul is humanista művet választott. Heltai ezzel szemben már nem tudós latin szöveget, hanem az állatmeséknek a Steinhövel-féle német változatát ülteti át magyarra, melyet Sebastian Brant a 16. század elején újabbakkal bővített. Míg Pesti Gábor tudatos „műfordító” volt, s az eredeti szöveget művészi tömörséggel és hűen tolmácsolta, addig Heltai számára a fabula csak nyersanyag, amelyet valójában önállóan formál meg, nem egy esetben forrásától szinte teljesen független szabad fogalmazásban. Tudatában volt vállalkozása újszerűségének, s ezért műve ajánlásában szinte védőbeszédet mondott meséi érdekében Kifejtette, hogy „noha e fabulák embertől talált és meggondolt dolgok,” vagyis kitalált történetek, mégis tanulságosak és hasznosak. Az előítéletektől tartva felkészült a támadásokra és az ócsárlásokra, de azért remélte azt is, hogy fordításai tetszeni fognak, ,^niért hogy nemcsak a puszta fabulákat szörzettem egybe, hanem minden fabulának az értelmét is melléje töttem” A Száz fabulá-nak körülbelül a fele a fordító (alkotó) önálló leleménye: úgy járt el Heltai a mesékkel, mint Lafontaine - a maga korának ízléséhez idomította azokat. A fordított meseszöveg és az „értelmezés” között az említettek miatt sem stílustörés, sem egyéb lényeges különbség nem érezhető. Ezt is, azt is ugyanaz a tréfás, gúnyos, képekben és szólásokban gazdag érzékletes nyelv és az élőbeszéd mozgalmasságától ihletett stílus jellemzi. Fokozatosan csiszolódik és fejlődik az olvasó szeme láttára meséről mesére Heltai novellaírói kedve és tehetsége, mely egyértelműen a műfordítás forrásából fakad. A pergő dialógus, a korabeli humor, a csattanósan találó jellemzés egyik kifejező mintája lehet az 55. mese, melynek címe: Egy agg kosról és három gyermekdid kosokról. A német fabula alig néhány soros: 55/b Dry jung böck sahen ein altén fliehen und fürchten, und verspotten in
