Irodalmi Szemle, 2001
2001/7-8 - MÉRLEG - Juhász Dósa János: Generációs futamok Kisvárdán
MÉRLEG című Rideg Sándor-bohózat lírai változata mind a szakma, mind a közönség körében nagy sikert ért el, viszont az idei nyáron, a Tiszti Pavilon udvarán játszatott Móricz Zsigmond-darab teljes kudarc lett. Köszönhetően a rosszul megválasztott helyszínnek, a dramaturgiai bukfenceknek, az elégtelen számú próbának, az irgalmatlanul rossz díszletnek, a hangfelvételről adott zenei kíséretnek, s magának a rossz darabnak. Mindenesetre a színház legalább nyári darabként választhatott volna magának olyan könnyedebb előadást, amivel megkísérelhette volna a tájolást. Ezt megtették helyette a színház keveset foglalkoztatott színészeiből verbuválódott különféle társulatok, akik közül egyesek Komáromban és környékén (Egy kis csók, egy kis bók — Jókai Polgári Társulás kabaréösszeállítása), mások Magyarországon (a felújított Apácák című musicallel), megint mások a Felvidék színházilag elhanyagolt tájain (Teátrum Színházi Társulás Csókos asszony című produkciója) próbáltak könnyedebb babérokat aratni. Bár ez utóbbi semmiképpen sem tartozik a nyári haknik népes táborába, hiszen Dráfi Mátyás Iglódi István rendezését némileg átigazítva vérbeli operettet rendezett, remek színészi alakításokkal körítve (Boráros Imre, Kucman Eta, Gál Tamás, Kiss Szilvia, Petrécs Anna, Dráfi Mátyás). Az előadás legnagyobb érdeme, hogy két hallatlanul tehetséges fiatalembert is felfedezett: Lelkes Simonát a szubrett, illetve Olasz Istvánt a táncos-komikus szerepkörében. A társulat mindenesetre igen göröngyös és járatlan utakon halad, hiszen operett ide vagy oda, nehéz a közönséget visszaszoktatni a színházba. Köszönhetően az elődök szerencsétlen színházpolitikájának. Visszatérve Komáromba, közönségcsalogató előadást rendezett Gáli László, aki a Jókai-évforduló alkalmából A kőszívű ember fiait vitte színre. A dramaturgiai baklövésektől sem mentes előadás elsősorban a fiatalokra épített, de ez volt az utolsó olyan előadás, amely a színház egész társulatának lehetőséget adott, hogy képességeit megmutassa. Dráfi Mátyás, Bugár Gáspár, Boráros Imre nyújt nagyszerűt, erre az előadásra tér vissza Kucman Eta, s kiemelkedő a legkisebb fiú szerepében Bernáth Tamás. S ki kell emelnünk a főiskolai tanulmányait megszakító Gál Tamás egész éves teljesítményét, hisz ő viszi sikerre Fejes Endre és Presser Gábor zenedrámáját egy hihetetlenül szuggesztív alakítással, de emberi tartásból és kamaszos forrófejűségből felépített Baradlay Richárdja is emlékezetes. Problematikus a színház gyerekelőadása, a Leander és Lenszirom, amely elsősorban Szilágyi Andor darabjából fakad, a szerző ugyanis képtelen volt eldönteni, hogy melyik korosztályt akarta megszólítani. De nem volt képes erre a rendező, Honti György sem, így egy részleteiben nagyszerű, de végeredményben igen felemás előadást láthattunk. Kiss Péntek József igen merész lépésre határozta el magát, amikor meghívta egy rendezés erejéig Gágyor Pétert, a mi legendánkat, aki két zavaros, de mára legendássá minősített kassai évad után tért vissza ezzel a szlovákiai magyar színházi életbe. „Kezdőként”, bár sok nagyképű nyilatkozat után saját Svejk- adaptációját választotta, s maga mellé Nánay Istvánt dramaturgul. Az előadást a Bástya Színház nyári előadásának szánták, de az eső miatt a kőszínházban játszották. Gágyor adaptációja nem hozott semmi újat a már ismert Svejk-vál- tozatokhoz képest, a színpadi átrendezéseket fúvószenekarral és két rekedt
