Irodalmi Szemle, 2001
2001/11-12 - Török Elemér versei (Tűnődés szülőföldről, hazáról 2001-ben, Hányszor vitt utam innen reménykedve..., Semmi sem örök, Kertünk alatt őszi csendben..., Szép álom is szertefoszlik..., Versek, zsoltárok...
Mára az a nap is csak egy szép emléknek tűnik csupán... Szép álom is szertefoszlik... Cselényi Lacinak Szép álmokkal, te végekről menekült árva legény ke, mért hagytad el szülőfölded harangokat verni félre?!... Tán nem volt elég jó neked az ősi bodrogközi táj, hogy világgá kongathassad mindazt, ami lelkednek fáj?... Vagy, hogy eszmélj, tisztábban láss, merj mindent nevén nevezni, menekülésed mivolt ja, mondd, valóban csupán ennyi?... Elhitted, hogy gondod, bajod, feledteti a messzeség, és valami titkos erő felolvasztja a tél jegét?... Hiába is szépítgeted... Bár belőled féltés szólal, ez még ködös téli világ- senki földje... tele hóval... Országutak ősz vándora, hozzád itt a nyár se kedves, ki annyi mindent túléltél, te is már csak télnek kellesz... Szülőfölded, a kék egű: rigók, gerlék ős temploma, hol erdők, mezők csöndje vár, menj most kicsit vissza oda, Török Elemér versei
