Irodalmi Szemle, 2001

2001/11-12

Kortárs

magyar

festők

A dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria a közelmúltban mutatta be, Díja- zottaink címmel, a kortárs magyar festőművészek alkotásait.

Számunkat a kiállított művek némelyikével illusztráltuk. Szepesi Hédi művészettörténész (Budapest), a megnyitójában többek között így jellemezte a kiállítást:

„Hazai képzőművészetünk utolsó századának történetét át- meg átszövi a különböző csoportosulások, egyesülések, társaságok históriája. A hajdani festőcéhek kései utódai — különösen a Trianon utáni esztendőkben sokasodtak meg — Lyka Károly szavaival „derűre-borúra”. A célok sokfélesége jutott kifejezésre a társulási szándékban. Egyesületekbe, társaságokba léptek műfaji alapon az arcképfestők, tájképfestők, rézkarcolók, újságrajzolók stb. Voltak, akik nemi alapon tömörültek csoportba, mások példaképeik neve alatt, zászlajukra tűzve Benczúr Gyula, Munkácsy Mihály vagy Szinyei Merse Pál nevét. (...) A művészeti egyesületek gyengébbjeit az idő zilálta szét, mások a második világégés forgatagában vagy pár évvel később, a könyörtelenül végrehajtott feloszlató rendeletek nyomában szűntek meg.

A kis társaságok, egyesületek a 90-es években újra színre léptek (...)

1995 nyarán alakult meg mint önálló jogi személyiségű társadalmi szervezet a Magyar Festők Társasága. Az egyesület alapítóinak száma 33 festőművész volt, mára ez a szám 258-ra bővült. A magyar festőművészek legnagyobb szakmai szervezete. (...)

A Magyar Festők Társasága által szervezett tematikus kiállításoknak „tekintélyük” van az ország képzőművészeti életében. Ötletes témák, az új iránti fogékonyság jellemzi a rendezvényeket, szakmai igényességgel örvendeztetik

meg a közönséget. (...)

Kortárs festészetünk féltett erénye — az egyéni alkatok, felfogások változatossága. Jellemző ez a „DÍJAZOTTJAINK” kiállítására is. Megtalálhatók itt a hagyományos táblaképektől a geometrikus absztrakt kompozíciókon át a korszak poszt-avantgarde művészetének meggyőző példái. A pályaképek — látszólag távoliak, az egymásrahatások, finom áthallások sem tagadhatok — de úgy, hogy a szuverén egyéniséget nem sértik. A tradíció és a modernség, a hagyomány és a korszerűség együttes megjelenése az itt bemutatott kompozíciók legfontosabb sajátja. A művekből átsugárzik a művészek alkotóterének szellemisége, megrajzolódnak a kötődések és az egyedi, megkülönböztető jegyek. A „díjazottak” beírták nevüket a magyar művészet történetébe.”