Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Fónod Zoltán: Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában (tanulmány)
Fonod Zoltán Magyar irodalom Cseh/Szlovákiában Az újrakezdés évei A korszak irodalmának általános jellemzése (2) Fábry Zoltán, aki a politikai változások következtében a magyar szellemi élet három indulását élte meg, a Harmadvirágzás című írásában (1954) három korszakra osztotta a kisebbségi magyar irodalom fejlődését Csehszlovákiában. Az első időszak, amely húsz évig tartott (1918—1938), az „alapozás" ideje volt, a „semmi talaján”, melynek eredménye „egyr új arcú magyarság kialakulása” volt. Új horizont nyílt ekkor „az igazi magyar szellem az Ady—Móricz—Bartók— Kodály vonal hűségesei előtt...: a humánum európai kultúrája”. A „második időszak tíz évig tartott (1938—1948). Szomorú évek: a fasizmus terrorja után (1945-től 1948-ig) a szlovák burzsoá nacionalizmus farizeus alattomossága némított bennünket. Néma évek, melyek azonban ugyanakkor a próbatét és igazoltság, a hűség és kitartás esztendei is.” A harmadik korszakot 1948. december 15-től, az Új Sző megjelenésétől számítja Fábry. „Újra ott állottunk a kezdet kezdetén, de mégis másként: hátunk mögött a szlovákiai magyar múlt harmincéves tudata és tanulsága, előttünk egy pontos, tervszerű jövő bizonyossága”. 04) Logikusnak tűnik az érvelés, mégsem hibátlan. Fábryr nemcsak abban tévedett, hogy — a korabeli politikai gyakorlatnak megfelelően — az elnémítást, a magyarüldözést a „szlovák burzsoá nacionalisták” (Husák, Novomesky és társai) számlájára írta, hanem abban is, hogy a kor hangulatát követve, a „gottwaldi jégtörő februárban” látta a magyarság új sorsának kezdetét. Elnéző gesztussal megfeledkezett arról, hogy az újraszerveződő demokratikus Csehszlovákiában a németek és a magyarok kollektív bűnhődé- sért nemcsak egyes személyek, hanem a politikai vezetés egésze felelős volt, Benes köztársasági elnök és a polgári pártok vezetői éppúgy, mint Gottwald vagy a kommunista párt. Megkérdőjelezhető továbbá a két eltérő történelmi korszaknak (a fasiszta szlovák államnak és a háború utáni antidemokratikusan építkező Csehszlovákiának) az összekapcsolása is, az „elnémítottság” alapján. Nemcsak az a gond, hogy az „elnémítottság” nem lehet korszakhatár (hisz a szlovák állam a reciprocitás elve alapján bizonyos jogokat biztosított a magyarságnak), mivel az elnémítottságot teljessé az 1945 utáni „demokratikus” változások tették, hanem az is, hogy a fasizmus feletti győzelem eleve új
