Irodalmi Szemle, 2001
2001/10 - Aich Péter: Apácaszonáta (novella)
Apácaszonáta álarcként szerepelt, ám ebben már jó gyakorlata volt. Problémája nem is érzelmi jellegű volt, mert az érzelmeket magasabb ideálok érdekében sikerült kiirtania magából. Inkább elvi jellegű volt az egész ügyr, filozófiai, amivel kisiklását meg tudja ideologizálni úgy, hogy lelki tökélye lehetőleg sértetlen és ép maradjon. Otthon kis házi oltárt rögtönzött, nehogy sűrű templomlátogatással magára vonja a figyelmet vagy ne adj Isten a sofőrrel találkozzon, de lelki nyugalmát elsősorban inkább a még tökéletesebb rendcsinálásban találta meg, és még szigorúbban fejtette a követ a páciensek fogáról. Egyúttal teljes szigorba burkolózott és fokozatosan megrögzött emberkerülővé vált. Tulajdonképpen már csak legendák hőseként volt jelen, amelyek azonban — ahogy ez a legendákban lenni szokott — a valóságtól eléggé távol álltak. És vicceket meséltek róla, jobban mondva az Éva-elméletét mesélték viccként, de abban már ő, a szerzője, nem ií szerepelt. Váratlan halála ennek következtében semmi föltűnést nem keltett, temetésén nem is vett részt senki, hiszen ismerősei immár nem voltak. A koporsót követő pap pedig hazatérőben csak úgy mellesleg azon meditált, ugyan mi baja lehetett ennek a magára hagyott nőnek, akit utolsó útján sem kísér senki, s vajon merre bolyong most Klotildnak, e szent életű főnővérnek a lelke, és milyen üzenettel járul majd magányából az Űr színe elé.
