Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - MARGÓ - Gyurkovics Tibor: Kísértet járja be Amerikát
Margó emberi silókba, a kulturális senyvedés kommunista börtöneibe. A megváltás eszköze embergyötrő inkvizícióvá fajult. Ez ellen kelt föl végül a világ — vagy éppenséggel Amerika —, s a kommunizmus, Reagan szavaival élve, a történelem szemétdombjára került. Az öregasszony fát dobott a tűzre, s mintha kajánul dörzsölte volna össze kecsesen köszvényes kezeit. — Akár hihető, akár nem, a pénz megöli Amerikát. Azzal, hogy van, hogy terem, hogy szaporodik, mint a vírus, terjed és fertőz és allergiát okoz s némi halált. Pedig milyen üdvhozó eszköz a szegénység leküzdésére — mint amilyen a kommunizmus volt. Ez olyan általános mondásnak tetszik, de biológiailag és pszichológiailag is így van. Ugyanolyan belső törvényű rendet és terrort hoz létre, mint a kommunizmus. Megvannak a maga immár százmilliós gulágjai — a pénz nyomorultjainak a gulágjai. Világméretű megfigyelőrendszerek, lehallgatóké- szülék-birodalmak, biztonsági csapdák alakultak ki, mint annak idején a Szovjetunióban. Ugyanúgy irányítják a kultúrát a lobbik pénzügyi szervezetein keresztül, ahogyan Sztálin egyszemélyes lobbija kergette halálba, pusztulásba, öngyilkosságba Jeszenyint, Bábelt vagy Mandelstamot. A pénz — szinte akaratlanul és önműködően — kivégzi a tehetséget egyszerűen azzal, hogy mint agyvelővírus fölfalja a szakralitást, a világ istenes mivoltát. És! — az öregasszony fölemelte begörbült, köszvényes mutatóujját, ahogy Keresztelő Szent János mutat Grünewald festményén a fölfeszített, lenyaklott, behorpadt Emberfiára, a Messiásra. Ecce homo! — Az öregasszony fölkiáltott, prófétáivá. Ez lettünk. íme, az ember! Amerikában s lassan az egész injekciózott világban az a különös, hogy ezt maga az ember érzékeli. Elveszítette immunitását. Az igazság erejének érzi a pénzt. Boldog benne, vele, általa. Nem észleli, ahogy beül az autójába, ahogy a hiteleit törleszti, ahogy lubickol sekélyes álmaiban — hogy elváltozik. Mint ember, mint bőranyag, mint klónozott birka. A legborzalmasabb, hogy ezt alig-alig lehet békés eszközökkel érzékeltetni, konferenciákkal szétfecsegni, hősies teljesítményekkel és világrendszerekkel és magányos remekművekkel orvosolni. Mert eme kommunisztikus pénztudat Amerika-szerte és világszerte mindenképpen és törvényszerűen agressziót vált ki, amely a maga brutalitását és tehetetlen dühét akarja a felhőkarcolók arcába vágni. Ki szereti Amerikát? Ezt az Amerikát? A japánok, palesztinok, netán a belgák, németek, kínaiak, vietnamiak, koreaiak, oroszok vagy kik? Mert én nem. — És te, Jezovics? — Én a gyerekeket szeretem. (MN)
