Irodalmi Szemle, 2001
2001/9 - FÓRUM - L. Erdélyi Margit: Auditív jegyek a tolmács kommunikációjában (tanulmány)
L. Erdélyi Margit Auditív jegyek a tolmács kommunikációjában „A hangom én vagyok.”1 (Montágh Imre) Az ún. „beszélők”, mint a tolmács, a tanár, a színész hivatásában nagyon sok rokon vonást találunk, pusztán azért, mert mindnyájan a nyelv, illetve a nyelvek eszköztárát használják a kommunikáció során. Professzionális helyzeteikben gyakran tettértékűek a szavaik, s a tetteik, a magatartási megnyilvánulásaik pedig szavak nélkül is „beszélnek”. Mindez bizonyos fokig természetes eleme is ezeknek a kommunikatív foglalkozásoknak, mivelhogy az állandóan jelen lévő partner, a befogadó mintegy indikátora is fenti megállapításunknak, hiszen az bármily részleges visszacsatolás által is befolyásolja a beszélőt. Az említett professziók sajátosságuknál fogva nem tartoznak a legkönnyebben elsajátíthatók közé, alapvetően megkívánnak valamely többletráhangolódást a pálya megválasztásakor és megkövetelik a felsőszintű (egyetemi) felkészülést. A kommunikáció bonyolult folyamatának a tiszta, világos beszéden túl a hallgatás, pontosabban a megértés is fontos tartozéka. Kompakt, érdemi kommunikáció csak akkor jön létre a tolmács és a partner(ek), a tanár és a diák(ok), a színész és a néző(k) között, ha a beszédprodukció és beszédpercepció — pszichológiailag ugyan elválasztható elemei — relevanciájuknak megfelelően egymás által meghatározott egységes folyamatként zajlanak. Mindez — úgy gondoljuk — különös jelentőséggel bír az általunk megközelítendő fordítói/tolmácsi kommunikációban. Annak ellenére, hogy már megszülettek és folyamatosan születnek a fordítás elméleti és gyakorlati kérdéseinek tudományosan igazolt eredményei, mégis hordoz a téma nem kis adag „misztikumot”, hiszen nehezen megfigyelhető belső — a beszélés szándéka és a kimondott közlés közötti — folyamatokról van szó, amelyek egyfelől pszichológiailag vizsgálhatók, másfelől lingvisztikailag vizsgálandók. „Annak az embernek, aki több nyelven beszél, több, illetőleg rendkívül rugalmas és gazdag percepciós bázisa van. Úgy mondhatjuk, hogy észlelési/megértési rendszere bonyolultabban programozott.”2 Sok nép büszkélkedhetett már korábban is olyan nagy egyéniségekkel, akik egyéb érdemük mellett többnyelvűségükkel is kitűntek. Csak néhányukat említjük: Buddha, Mohamed, Kleopátra, Mezzofanti, Lomonoszov, Comenius, Körösi Csorna és mások. Korunkban pedig különösképpen felértékelődött a poliglottizmus, vele együtt értelemszerűen maguk a fordítói szakmák is, amelyek a transzláció tudományát és „művészetét” kultiválják.
